Ha sír a kisbaba, miért nem próbálják megnyugtatni, hogy csödn legyen?

Biztos, hogy sokan vannak, akik már belefáradtak, mert tudják, bármit csinálnak, a gyerek ordítani fog úgyis.

Aztán vannak, akik azt a nevelési elvet követik, miszerint a gyereket hagyni kell, hogy magától abbahagyja.

És biztosan van, akit nem is érdekel, hogy ordít a gyereke.

szia

szerintem ha egy kisbaba sír, azt biztosan megvigasztalják, vagy legalábbis próbálják. De sokszor minden erőfeszítés hiába.

A kisgyerek sírásai között különbséget kell tenni, sír mert valami gondja, baja van; vagy hisztizik.

Az első egyszerű: meghallgatod, megoldod a problémáját csend lesz, és egy mosolygós kisgyerek.

A második eset a húzósabb, mert nem biztos, h hagyja magát megnyugtatni, vigasztalni. Lehet h épp fáradt, és épp azért bömböl mert egy légy szállt a hajára. Ilyenkor bármit elkövethetsz, nem fog elhallgatni.

Egy példa: lányom 4 hónapos, fiam 4 éves. A közeli boltba mentünk el vásárolni egy délelőtt. A fiam hazafelé kitalálta, h ő a babakocsiba akar ülni, és toljam haza. (2 éves koráig használtunk babakocsit)Ezt persze nem engedtem meg, és elkezdett torkaszakadtából sírni. Bármit mondhattam, ígérhettem neki, semmire nem reagált, semmit meg sem hallott.

Nos ebben a helyzetben mit tennél, kedves kérdező?

Épp ma voltam ilyen helyzetben. Elmentünk a bababörzére 4 és 2 éves gyerekemmel. A fiam (2 éves) mániája, hogy nem lehet fogni a kezét, hanem egyedül akar menni. És persze nézelődni is akart, nem ott akart megállni, ahol mi. Kabátért indultunk, és egy helyen találtunk is. A fiam ugye már azon ki volt borulva, hogy apa fogta a kezét, aztán meg nem akarta felpróbálni a kabátot. Úgy üvöltött, hogy már mindenki minket bámult, nagyon kínos volt. Hiába próbáltuk megnyugtatni. Hát, az lett a vége, hogy a kabátot ugyan megvettük, de aztán apa kiment vele sétálni a parkba. Otthon meg mondta a 4 éves lányom neki, hogy látod én kaptam egy csomó játékot, de te nem, mert nem tudtál jól viselkedni a vásárban. Így járt. Gondolkodhat.

A hisztire egyébként az a legjobb gyógymód, ha nem veszel tudomást róla. De ez persze nyilvános helyen nem mindig szerencsés, mert olyankor aztán megvan az emberek véleménye rólad.

Pontosan így van ahogy a babakocsiban síró gyerkőc anyukája is írta. Egyszerűen van olyan szituáció amikor azzal teszed a legjobbat ha egyszerüen minél gyorsabban hazarohansz az ordító gyerekkel, és nem állsz neki "lelkifröccsöt " tartani a babakocsi előtt meg kivéve őt a kocsiból, mert annál lassabban fogtok hazaérni. Jellemzően ilyenkor én pl.ha kivettem a lányomat hogy jó akkor mászkáljon kicsit vagy jöjjön gyalog, rendszerint 5 perc után nem jön szépen mellettem hanem leül a földre, meg rohangál ellenkező irányba, így visszatuszkoltam a kocsiba és még jobban ordított mint előtte.

A nagyobb fiamat pedig 3 évesen rendszeresen a boltba kapták el a rohamok mikor ezt azt amazt nem kaphat meg, és persze próbáltam higgadt maradni elmondani neki hogy mondjuk csak egy dolgot választhat, ő persze ordított tovább. De bevásárolnom meg muszáj volt. Igyekeztem gyorsan a végére érni, fizettem, kimentünk, és a kocsiban rendszerint már semmi baja nem volt.