Kedves kismamák! A problémám lehet, hogy nagyon egyedi. Ti nem érzitek úgy néha, hogy sajnáljátok a szabadságotokat és hogy néha olyan világvége hangulatotok van?

Szerintem nem szégyen bevallani, ha egy anya kimerült, hiányzik az az idő, amikor még a maga ura volt. Néha én is érzek ilyet. Igaz, az én fiam már nagyobb, másfél éves, de egyedül nevelem születése óta, hát én is kivagyok néha. Ha már végképp kimerülök idegileg és fizikailag is, akkor rábízom a nagyira egy napra, az nekem felér egy hét vakációval :) Persze a te babád még nagyon picike, hát csak annyit tudok mondani, hogy türelem. És hogy ne szégyelld, hogy mit érzel, ez természetes. Az a természetellenes, hogy ezt sokan nem merik kimondani, mert attól félnek, hogy mások szemében rossz anyák lesznek.

Annyit tehetsz, mindkettőtök érdekében, hogy próbálod arra szoktatni, hogy ne csak a karodban legyen el. Az sem szégyen ugyanis, ha alkalmazkodásra neveled. Bizony, egy családban többen vannak, és persze, hogy a baba a legfontosabb, de azért nem csak neki vannak igényei.

Szia!Az én fiam anno nagyon hasfájós volt,és szinte csak kézben volt hajlandó ellenni,akkor is csak úgy ha sétálgattunk vele.Mivel apa dolgozik(most már külföldön)és csak 7végente van itthon,minden marad rám.Igaz ő már 6,5hónapos,és hova tovább egyre jobban el van maga.Kapott egy pihenőszéket(2hónaposan),amit ha eszem,vagy főzök,oda rakok magam mellé így én is/ő is lát.Amellett nekem a babkocsiban se maradt meg,így volt hogy kenguruban vittem magammal-boltba,ide-oda.Amerika stílusú a ház(nappali-konyha egy légtér)így a nappaliban a játszószőnyegén ha játszik én rálátok és ha nyűgösebb tudok neki beszélni.

Tehát próbáld meg a hordozó kendőt,kengurut-könnyebb is tartani vele,és ő sem érzi mellőzve magát.Vagy a közeledbe tedd le.Én is azt gondoltam,hogy sose lesz el maga,de hidd el,meg fog változni,miután forog majd.Kitartás és nem vagy rossz anya!És jól teszed,ha csak kiírod is magadból az aggodalmaid.