Amikor a második babát vállaltátok nem éreztétek úgy, hogy ezzel az elsőt valamilyen szinten "cserben hagyjátok"?
Most vállaltuk a második gyereket. A korkülönbség elég kicsi lesz, de így szerettük volna és számunkra ez csupa előnnyel jár.
Most mégis, mint derült égből villámcsapás belém hasított a lelkiismeret-furdalás, hogy a második gyerek megszületésével az első ki fog kerülni a középpontból, nem csak és kizárólag neki jut már az időnk és a figyelmünk.
Tulajdonképpen már a terhesség is változtat egy-két dolgon, hiszen a pocak miatt megszűnik a gyerek cipelés, a hatalmas birkózásos játszadozások, lehet, hogy néha fáradtabb leszek, vagy a hormonok miatt a hangulatom is változékony lesz. Azután ott lesz a szülés, ami miatt napokra el kell majd szakadnom a nagyobbiktól, hiszen kórházban leszek, de eddig még soha sem volt tőlem távol.
Majd jönnek az első hetek az újszülöttel, ami emlékeim szerint elég megterhelő, amíg megismerjük egymás, amíg beindul normálisan a szoptatás, amíg szülés után az én testem, lelkem is rendbe jön.
Akarva, akaratlanul is kevesebb idő fog jutni az elsőre. Szeretet biztosan nem, hiszen az nem osztódik, hanem duplázódik.
De hogyan fogja ezt ő megélni? Nem lesz emiatt benne egy törés? És én tudom majd kontrollálni magam, hogy helyesen osszam be az időmet, amit a nagyobbikkal, illetve az újszülöttel töltök?
Most én parázok emiatt feleslegesen?
Ti éreztetek hasonlót?
válasza:Szia!
Nem akarlak megrémíteni,DE...
igaz,hogy a 2 fiam között 4,5 év a különbség,és őt már megpróbáltuk
felkészíteni,azt hittük sikerül is,de a pici 5 hónapos kora körül "megkergült" a nagyobb.
( addig este 7 kor elaludt a pici,és utána csak a nagyobbal tudtam foglalkozni)
Annyira,hogy el kellett vinnem nevelési tanácsadóhoz,mert durva,agresszív ,kezelhetetlen lett.
A tanácsadó első kérdése az volt,hogy van-e kistestvére?
A féltékenységet úgy magyarázta,hogy tegyük fel a gyerkőc szereti a madártejet,van is egy nagy tállal.
Mondjuk neki,hogy annyit egyen ,amennyit tud,mert el fogjuk venni a tálat,mégis amikor elvesszük,neki rosszul esik,hiába szóltunk előre.
Egy barátom(most 35 éves) mondta,hogy ő még most ennyi idősen is féltékeny a húgára!
Biztos én is elrontottam,mert tényleg egy kicsit többet foglalkozom a picivel,mert folyton figyelem,hogy hogyan viselkedik,fejlődik.( a terhességem sem volt felhőtlen)
Kívánom,hogy nálatok minden a legjobban menjen:)!
válasza:Dehogyisnem!
Fiam már 9 éves, de eddig ő volt az én kicsi fiam.
2,5 hónapja megszületett a lányom és volt olyan, hogy bőgtem, hogy az én fiamat, már biztos senki nem szereti.
Vagy lelkiismeretfurdalásom volt, amiért türelmetlen voltam vele az elején, amikor fáradt voltam.
Most már csak mosolygok saját magamon.
De azért egyszer, amikor épp a hugával foglalkoztam megjegyezte, hogy "Bezzeg anya, velem nem vagy ilyan mézes-mázos."
Amúgy imádja a hugát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!