Ezt egy gyereknevelési könyvben olvastam. Mi a véleményed erről?

[link]

Itt elég hosszú vita kerekedett ki a könyv kapcsán. Egyébként vannak benne még durvább részek is szerintem. Nekem elvetemültnek tűnnek a szerzők, és én nem tudnék ilyet megtenni. A gyerek nem direkt harapja meg a mellbimbót, de én direkt bántanám. És szerintem ha már valaki egy kicsit megenged magának, akkor már nagyobb "szabályozást" is megenged, és az semmi jóra nem vezet, ha testi fenyítéssel akarunk egy gyereket, egy babát! nevelni. És szerintem a baba agyában az is elraktározódik, hogy ezt az édesanyja csinálja, akitől teljes mértékig függ, akiben ő feltétel nélkül megbízik a maga kis módján.

Ezt egy amerikai pszichologus pár írta. Hallottam róla, nagyon durva dolgokat írnak. Igazából arról a nevelésröl írnak hogy a gyermek verve jó és igazán semmi gond nincs azzal ha a gyermeket mint régen ütve neveljük.

A címben is benne van gyermeket nevelni isten félemében.

Amerikában azthiszem betiltották, mert tényleg durva dolgokat írnak.

Itt egy kis csecsemöröl írnak, aki tényleg ösztönösen cselekszik.

Mi egyébként kisgyermekgondozáson tanultunk (külföld)ezekröl. Itt minden féle bántalmazás (még egy fenékre vagy kézre ütés is tilos). Hogy miért? Mert a gyermek az ütésböl ütést tanul. megtanulja ha anyának valami nem tetszik akkor üt. Ha nekem nem tetszik valami akkor én is bátran üthetek.

Csecsemö viszont azt tanulja meg a fájdalomból, hogy nem csináltam semmit de anyám már bánt. Ami neki természetes lesz mivel nem tudja milyen nem bántva lenni.

Ahogy az a gyermek akinek a fejét napi rendszerességgel a falba verik annak is ez lesz a természetes családi kép.

Nem pszichológus írta, hanem lelkész, a Bibliából kiragadott idézetek alapján. És ez az egyik legkevésbé durva rész benne, máshol azt írja, hogy a hét hónapos baba, azért sír, mert lázad, és el kell fenekelni vesszővel. Oldalakon keresztül taglalja, pontosan hogyan kell kinéznie a vesszőzésnek, hogyan fog könyörögni a kis lázadó, hogy fejezzük be, és hogy minden egyes dacos könyörgést plusz ütésekkel kell büntetni, addig, amíg a 3 éves el nem jut odáig, hogy már tényleg csak a fájdalom miatt sír, és "zokogása megtört nyöszörgéssé nem változik."

Aki ilyet leír, az egészen egyszerűen perverz. Nincs rá jobb szó. Lehet, hogy elsőre furcsán fog hangzani, de meggyőződésem, hogy rengeteg lelki sérült (talán hasonlóan nevelt) felnőttből vált ki az ilyen szexuális izgalmat, és - elnézést - erre veri magának otthon. Emlékeztek, talán tavaly volt itt valaki, aki állandóan olyan kérdéseket írt ki, hogy írd le részletesen, hogyan fenekeled a gyerekedet, és hogy milyen volt, amikor téged fenekeltek? Vagy a "Hagyd abba, könyörgök, nagyuram?" Az bevallottan pornónak készült, mert igény van rá.

Magyarországon szerencsére nagyobb a könyv füstje, mint a lángja, az Interneten ugyan elérhető, én is ott botlottam bele tök véletlenül (még várandósan kerestem valamit a keresztény gyereknevelésről, ezt dobta ki), de szerintem a túlnyomó többség inkább felháborodásból olvassa, nem azért, hogy megfogadja a tanácsait. Amerikában viszont már három gyereket vertek agyon a szüleik a "bibliai elvek alapján".

Nem vagyok egy széplélek, nem állítom, hogy a gyerek lelki sérült lesz, ha olykor a popsijára csapnak, de remélem, itt sem én vagyok az egyetlen keresztény anyuka, akit mélységesen megrázott és elszomorított ez a szenny.

Igen, az alapvető probléma - és szerintem ezzel nincsenek sokan tisztában -, hogy a kisbaba rendkívül éretlen és fejletlen még hosszú hónapokig, vagyis szépen szedi fel az információkat a világról és fejlődik az agya fokozatosan. Ha egy jó könyvet akarsz olvasni, és ilyen szemszögből megismerni, hogy mit várhatsz el a babádtól, akkor az Okosan nevelni tudni kell c. könyvet olvasd el Margot Sunderland-tól.

Sokan nem tudják azt sem, hogy ahhoz, hogy egy kisgyerek manipulálni tudja a szüleit, tehát mondjuk hisztivel elérje, amit akar, ahhoz egy bizonyos agyi vegyületnek jelen kell lenni. Ez bizonyos életkor alatt még nincs meg, tehát eleve képtelen lenne a kisbaba, hogy hisztivel akarjon célba érni.

Nagyon érdekes könyv, és ellentétben azzal, amiről írtál, ez tudományos vizsgálatokon alapszik, nem pedig egy szubjektív irányba akar tolni téged.