Jogos-e a sértődésük, ha szépen kérem, hogy jobban vigyázzanak a babára?

Szabad-e vagy sem, Ő megtette. :O Én is rossz néven veszem ha olyanom van és anyukám rám szól, figyelmeztet (én úgy mondom, hogy oktat) valamiért mert úgy érzem, hogy ovisnak néz. Mintha én nem tudnám... De utána rájövök, hogy nem rosszindulatból mondta amit mondott hisz csak segíteni akart és ezzel vége, el van felejtve sőt én hívom fel, hogy szerinte ezt vagy azt hogy kéne csinálni stb... Aztán megint rossz hangulatomban mond valamit vagy rossz hangsúllyal és kezdjük előlröl és így megy ez az idők végezetéig. :) Szóval ezt nem kell ám komolyan venni de azért Te is kerüld el az ilyen helyzeteket. Inkább ne szólj ha nem muszáj vagy nagyon figyelj arra, hogy hogyan mondod, nehogy félreérthető legyen.

2 gyerekes anyuka

Ez egy nehéz kérdés, mert így amit elmondtál,igazad van. De lehet, hogy más dolgokban is adsz úgymond kéretlen tanácsokat a menyednek, és emiatt összességében érezheti ezt piszkálódásnak.

Nem tudjuk, amúgy milyen viszonyban vagytok, milyen gyakran találkoztok stb.

De őszintén, én biztos rossznéven venném, ha az anyósom "figyelmeztetne".

Minden anyuka utálja, ha beleszólnak a gyereknevelési/babagondozási szokásaiba.

Próbáld meg úgy, hogy ne tűnjön tanácsnak, pl. így:

"Hihetetlen, milyen gyorsan fejlődik a Lacika, képes már magától is lefordulni akárhonnan! Jó, hogy a kialvatlan éjszakák ellenére ilyen gyors és ösztönös vagy, és el tudod kapni ezt a kis virgoncot!"

Ennél többet szerintem nem tehetsz...

(zárójelben megjegyzem, hogy tényleg szomorú és veszélyes, ha valakinek folyton leesik a babája, ki lehet ezt többnyire küszöbölni...)

A sértődést nem tilthatja meg senki, tehát lényegében szabad, de szerintem nem jogos. Főleg, ha valóban háromszor már leesett a pici. Nekünk 8 hónapos a kislányunk, sajnos egyszer leesett az ágyról, pedig mondták vigyázzak. Nekem eszembe sem jutott megsértődni.

Na ez egy jó példa arra, hogy mi az értelmes tanács. Az ilyeneket szívesen fogadom, persze nem mindegy, hogy mondjuk elmondod egyszer-kétszer, vagy pedig napjában 8-szor. Az már nyilván kicsit zavaró lenne.

Ettől független próbáld megérteni, én jó pár hétig azt éreztem, hogy mennyire szerencsétlen, béna vagyok, hogy senki nem nézi ki belőlem, hogy képes leszek anyának lenni. (Ezt a tanácsokra értettem, érzékenységemben rögtön úgy éreztem, hogy bírálnak, kritizálnak.) Lehet a menyed is így van ezzel. Bár nem tudom mennyi idős a pici.

A lényeg, hogy ne szajkózd egyfolytában ugyanazt, mert attól tényleg könnyen kiborulhat bárki.

Remélem nem baj, hogy tegeződve írtam soraim!

Szép estét!

Nyilván az és akkor sértődik meg, aki akar. :)

Ez kényes helyzet...

Én magamról tudom, hogy akkor szoktam megsértődni anyukámra, ha tudom, hogy igaza van, ráadásul tényleg gondatlannak érzem magam az adott dolog miatt.

Persze legyünk őszinték: nincs az a gyerek, aki 1-2x le ne esett volna valahonnan. Amikor elindul, akkor is el fog esni párszor, szóval nem kell túldramatizálni.

Meg nyilván az sem mindegy, hogy milyen magasról, mire esett, és tényleg megsérült-e.

Ha 20 centi az ágy és egy puha szőnyegre esett, akkor nem olyan durva. Ha 50 centi és járólap.... az kemény.

Furcsa dolog ez.... Megmondom őszintén - és kövezzetek meg, ha akartok - ha Anyósom szól rám valamiért, attól a falnak megyek, de ha Anyu mondja ugyanazt, akkor elgondolkodom rajta. Persze ez most le van sarkítva, de nagy általánosságban igaz. A friss anyukák nehezen tűrik, ha a "Mama" piszkálkodik - ne haragudj, de ezt mi sokszor így éljük meg -, még ha a legjobb szándékkal jött is a kritika.

És egyáltalán nem biztos, hogy az anyósok a hibásak, sőt....

Én emiatt nem sértődnék meg, hiszen teljesen jogosnak érezném ha Édesanyám emiatt "rámszólna". Nyilván ha már háromszor is előfordulna, hogy leesik a kislányom az ágyról, valamit én csinálok rosszul és talán éppen ideje felhívni a figyelmemet mielőtt nagyobb baj történne ... Más egyébért (ami mondjuk csak csomó keresése a kákán) megsértődnék! Én fiatal anyuka vagyok (20 éves) és a Párom családjából szeretnek sokan, sokféle tanáccsal ellátni ill. hogy mit hogyan kellene csinálnom ... Én ezeket meghallgatom és amit én is jónak vélek megfogadom de amit nem arra rábólintok aztán egyik fülemen be, másikon ki. :) Leginkább Édesanyámra, a védőnőre és a háziorvosra hallgatok. Na meg a szívemre. :) Számomra ezeknek az embereknek a véleménye/tanácsa a leginkább mérvadó! De egy szónak is száz a vége, ha rám is anyósom szólna rám, lehet, hogy zokon venném, míg Édesanyámtól nem! De csak mert sokszor érzem azt, hogy a Párom családja nagyon gyereknek tart még és bár igyekszünk külön, a saját lábunkon megállni még mindig gyerekekként kezelnek bennünket. :) De ez viszont még így is egy olyan eset ahol el kellene fogadnom, hogy a másiknak igaza van és kicsit jobban oda kellene figyelnem a gyermekemre! Szóval szerintem bár joga van a sértődésre, oka nincsen!

Egy 5 hónapos Tündérke anyukája