Sokszor olvasom itt, hogy elsőgyerekes anyukák panaszkodnak, hogy sokat akar ölben lenni a babájuk, hosszú idő elaltatni a babát, stb. Ez miért baj? Ezért vagyunk itthon, nem?

Nálad mennyi az a "sokat és hosszasan"??? Régen én is tettem már fel hasonló "panaszkodós" kérdést. Aki nincs ebben benne annak fogalma sincs róla,mennyire kimerítő és fárasztó tud lenni!

A lányom majdnem 5kilóval született,fél évesen 9300,1évesen 12kiló volt. Gondolhatod micsoda "öröm" volt őt órákig ölben ringatni/altatni. Mert aludni azt sosem akart,és mindig ölbe kívánkozott. Már a szoptatással meggyűlt a bajom pár nap után,mikor fél óránál tovább volt cicin azt hittem a hátam belyukad! Volt olyan időszak hogy enni vagy wcre menni nem tudtam tőle,ordított ha le raktam. Semmit nem tudtam tőle csinálni. A hátam derekam kész van.

Én nem gondolnám hogy "ezért vagyok itthon",persze lehet másképp gondolnám ha nem lett volna ilyen nagy!

Igen, ezzel az a gond, hogy olyan szokást alakítanak ki, ami kevéssé tartható az idő múlásával, és bizony általában nehéz változtatni.

Egyébként nálunk az első gyerek rettentően testkontaktusfüggő az első pillanattól a mai napig (3.5 éves). Ő ilyen, ezt el kellett fogadnom. És igyekszem mindent megtenni, hogy ésszerű kompromisszumos megoldásokat találjunk, ami neki és nekem egyaránt jó, mert hiába imádom érezni az ölelését, azért a 15 kilóját nem fogom elringatni minden este. Most alvás előtt az ölembe bújik míg mesét mondunk, aztán befekszik az ágyba, lámpaoltás, és simogatja a kezem míg elalszik (szerencsére általában max 10 perc). Tudom, hogy miért alakult így, és tudom, hogy szüksége van rá. És minél nehezebben alszik el, annál nagyobb szüksége van a csupasz bőr érintésére, és bizony előfordul, hogy zaklatottabb nap után egy órát is ott gubbasztok míg elszunnyad. Nekem ezzel nincs gondom, én is imádok a közelében lenni, nekem is feltöltődés az ilyesmi, nem csak neki.

A kisfiam (most két éves) viszont nem igényelte különösebben a ringatást/simit, persze volt, hogy ölben altattam el, de leginkább csak a magam örömére :) Ő meg ilyen, és nekem meg ezt olt nehezebb elfogadnom és tolerálnom.

De muszáj volt, mert én abban hiszek, hogy azt kell megadni nekik, amire személy szerint szükségük van. Egy kiscsecsemőt nem lehet elkapatni, csak mert szeret ölben lenni és az anyja kielégíti ezt az igényét. Egy 8 hó körüli krampusz - és sokan már jócskán azelőtt is - viszont már tudatosan alakítja úgy, hogy anya mégiscsak felvegye. néha bizony észnél kell lenni, és hosszabb távon gondolkozni, mert nem biztos, hogy a gyerek pillanatnyi kívánalma megegyezik azzal, ami valóban jó neki, úgyhogy nem árt észnél lenni. És igenis lehet kompromisszumot találni, és sztem kell is.

A 2essel teljes mértékben egyet értek.

Szívesen fogom a babám, nagyon jó érzés ahogy elalszik a nyakamban, érzem, hogy megnyugszik, elnehezedik és hangosan, egyenletesen szuszog, de a hátam, derekam már kevésbé szereti. És nem is tartom jó dolognak arra tanítani, hogy anya ölében kell elaludni, histen azért van a kiságya. Mi is elkövettük azt a tipikus első gyerekes hibát, hogy amint nyöszörgött már vettük is fel, most meg megérjük visszaimádkozni.

Nem hiszem, hogy ettől lesz valaki szerető vagy kevésbé szerető szülő.

Hát igen, kérdés, ki mit ért az alatt, hogy ölbebaba a gyereke ...

Az én Kicsi Fiam ... Nappal 2x20 perc alvás, az összes többi időben pedig max. 3 perc kiságyban, játszószőnyegen vagy hintában - ez ment 2 hetes korától úgy 8 hónapig.

Eleinte én is azt mondtam, hogy oké, hát erre vártam évekig, itt a lehetőség, ki kell élvezni. Igen ám, de a hajamat néha meg kellett mosni ... le kellett zuhanyozni ... enni kell néha ... W.C.-re menni ...

Szóval amikor az embernek a legalapvetőbb szükségleteinek a kielégítésére sincs lehetősége, egy idő után pánikba esik, és próbál kapálózni. Arról már nem is beszélek, hogy itt a lakás, amit azért minimálisan illik rendben tartani, vannak intéznivalók, be kell vásárolni (ami szintén hatalmas erőpróba egy üvöltő gyerekkel, aki a babakocsiban sem hajlandó megmaradni). És, hogy teljes legyen az élvezet, éjjel sem alszunk, hiszen minimum 3x-4x szoptatni kell.

Szóval, akinek hasonló típusú gyereke van, nem hiszem, hogy azt mondja, ennek így kell lennie, pláne segítség nélkül!!!

(Anno én is írtam ki kétségbeesett kérdést ...)

Amit a 8as írt ugyan abban a helyzetben voltam én is a lányommal! Sokszor akkor tudtam enni,ha a férjem hazajött este. Éjjel meg jó ha aludtam 4órát össz-vissz. Azért azt megkérdezem miért lettem lepontozva??? Azért mert azt mertem írni hogy a nehéz lányomat nem bírtam órákig ölben tartani?

Megnézném a "pontozó" anyukák hogy altatnának órákig ölben egy 10-12kilós gyereket?!!!