Ti is rosszul vagytok, amikor a család beleokoskodik a baba etetésébe, vagy nevelésébe, főleg olyanok akiknek nincs is gyereke?

Ne haragudj, de ezzel a hozzáállással nagyon hamar el fogsz szigetelődni, mint gyereknevelésben egyedül jártas, hozzáértő személy.

Nem tudom, sokan miért gondolják, hogy ha már van egy gyerekük, akkor övék az egyetemes tudás. Jegyzem meg, a bébikaják íze tényleg sz@r, mert mi már más ízekhez vagyunk szokva. Még jó, hogy a gyerekek szeretik. n nem szoktam azon fennakadni, ha valaki lefújozza, amit a gyereknek adok. A legtöbbjét én sem enném meg.

Tudod, kivülről nézve egészen más az ilyen helyzet. Én attól vagyok rosszul, ahogy a tesóm meg anyukám felváltva tömik a gyereket. Nem ecetes savanyúval, hanem iszonyat nagy adag pörköltekkel, és utána(!) még levessel, pedig a gyerek már rég nem éhes, és ezt mondja is. (Már 3 múlt.)

Közben a gyerek tele szájjal rohanágál a lakásban, és nem nyeli le a falatot - mert nem éhes már. Rohangálni meg azért hagyják, mert ha nem, akkor ki se nyitja a száját (ld. nem éhes).

De nem szólok bele, csak amikor már fél órája megy ez - és megsajnálom szegénykét.

Mindenki úgy neveli és eteti a saját gyerekét, ahogy akarja, és nyilván vannak szabályok, de kivülről lehet, hogy jobban látják azt, amit te saját magadon nem veszel észre. De nyilván az, hogy mi az ebéd, az más kérdés, az egy éves ne egyen turmixolt felnőtt kaját. Ezt egyébként meg is lehet mondani: azért nem adod neki, mert nem alkalmas rá az emésztőrendszere, és később problémákat (rák, allergia) okozhat, ha túl korán kap ezt-azt.

Igazából megértelek téged is, de - a tapasztalatok alapján - meg kell értsem a kivülállókat is.

Nálunk is ez a helyzet. Mintha magunkat látnám. Sogornom 35 éves, nincs gyereke, barátja sem.

Pont vasárnap voltunk ott (édesanyjával él). Ebédeltunk és etetés kozben kikapja az 14 hoslányomat a kezembol, hogy majd o megeteti. A kicsi már eszik mindent, ugyhogy ezzel nincs is baj, de had´ etessem már én a gyereket. Mindent sokkal jobban tud a gyerekrol, mint én. Pedig csak heti 1-2 orát látta.

A másik másik meg az altatás, mindig ok akarják lerakni aludni. 2 ora kínlodás után meguntam, hogy sír, nyuglodik,stb. és elindultun haza. Azt hiszik, hogy evel jot tesznek. Pedig pont az ellenkezoje torténik.

Szerintem is enyhén szólva paranoiás vagy! A bébikaják tényleg sz@rok, a gyerekek mégis szeretik. Ez szerintem a sógornőd részéről nem ellened irányult, egyszerűen egy poénnak szánt dolog volt.

És igaza van abban az első válaszolónak, hogy azért, mert neked van gyereked, nekik nincs, az nem jelenti azt, hogy te mindent tökéletesen csinálsz.

Szerintem egy kicsit vegyél vissza, mert ilyen apró hülyeségeken fennakadni tényleg felesleges.

Még ha azon akadtál volna ki, hogy megetették a tejfölös cuccal a gyereket a tudtod nélkül. Na de így...! Lazíts! :)

Az elsővel nem értek egyet. Attól, hogy van egy gyerekünk, nem lesz mienk az egyetemes tudás, de én, vagyis az anyja ismerem a legjobban a gyereket. Többet tudok a gyermektelen rokonnál. Én tudom egyetlen nyikkanásából, hogy éhes, fáradt, fáj valami. Ezen nincs mit magyarázni. Egy hétvégi vagy ritkán látott rokon ne akarja már jobban ismerni a gyermekemet, akit néha 1-2 órára lát.

Ha a sógornőéknél is lesz gyerek, hidd el, ő is megtapasztalja, milyen az, amikor beleokoskodnak.

Nálunk a gyermektelen nagynéném osztotta az észt nevelés terén a 3 gyerekes anyámnak! :)

Én néha megkérdezném, hogy mégis honnan szedte ezt a végtelen nagy tudását a kedves sógornő? Esetleg kisgyermekgondozó? Védőnő? Óvónő? Esetleg unalmában hozzátáplálási és babagondozási könyveket olvas?

A sok okoskodónak ennyit szoktam mondani: neked is megvolt a lehetőséged, hogy elrontsd a gyereknevelést, hagyd meg a lehetőséget nekünk is.

Még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy bizony a gyereknek jó, ha néha nem anyuka eteti, altatja. Meg kell ugyanis tanulnia másoktól is elfogadni ezeket a dolgokat. Elég rossz ám, ha egy váratlan esemény miatt kell másra bízni, és nincs hozzáedződve a dologhoz.

Nem mindenki fogja ugyanúgy csinálni, mint te, de ez alapjában véve nem is olyan nagy baj. Az alkalmazkodást kiskorban kell elkezdenie megtanulni a babának.

Én el szoktam mondani az alapokat, aztán nem nagyon szólok bele, csak ha muszáj.

Pedig van tapasztalatom bőven, az ötödik babám most 9 hónapos.

Első voltam

"neked is megvolt a lehetőséged, hogy elrontsd a gyereknevelést, hagyd meg a lehetőséget nekünk is."

Ez nagyon jó,megjegyzem! :)

Én meg azt javasolnám Neked, hogy igenis szólj be legközelebb. Nem többet, csak annyit, hogy "majd te úgy és azzal eteted a gyereked, amivel akarod" vagy "ne haragudj, de neked semmi tapasztalatod nincs még gyereknevelésben, úgyhogy légyszíves ne mondd meg nekem mit-hogy-merre", ha pedig a haverjaikkal példálóznak, arra én azt szoktam mondani, hogy lesz@rom, hogy mások hogy tesznek-vesznek-etetnek-itatnak, ő az én gyerekem és slusszi-passzi...

Elsőre valószinűleg mindenki meg fog sértődni, de hidd el, csak 1x kell odacsapni, s legközelebb tudni fogják (talán), hogy merre hány méter. Én megtettem ezt, persze ne gondold, hogy ilyen harcias lennék, csak van egy pont, amit még én is elviselek és van egy határ, amit már nem. Ennyi. Szóval aki mer, az nyer alapon próbáld meg és állj a sarkadra, állj ki magadért/magatokért. Nekem bejött és azóta sincs gond. Szépen, finoman mindenkit helyre lehet tenni! Szerintem mindent jól csinálsz! :)