Mi a "baj" velem? Mi ez a hirtelen jött érzés?

:-)) édes vagy! Ez tök normális érzés, és akár engedhetnél is neki, biztos szuper anyuka leszel...

De valóban ma jobb még egy icipicit várni...én csak 2-3-4 évet mondanék..

Szia!

Én 21 éveses vagyok és a fél éves kislányomat épp az előbb altattam el:) Mindig is úgy terveztem, hogy fiatalon fogok szülni, párom pedig 27 éves. Előtte 2 évig együtt is éltünk már és miután összehoztunk eléggé sok mindent(anyagilag) nem vártunk egy percet sem. Amit bánok, hogy sokat híztam terhesség alatt és csak nem régen tudtam vissza leadni kín keserves fogyózással. Én igazán a terhességet nem szerettem mert végig hánytam erős migrénnel.

SOk türelem is kell a kicsihez és néha azért úgy érzem még érlelhetett volna még engem erre az élet. Imádom és eszméletlenül gyönyörű kékszemű kishercegnő aki nagyon nagyon huncut. De néha irigykedve gondolok bele abba, hogy más korom beli lánynak mennyivel kevesebb dologra van gondja. Néha szeretnék még nem gyerek sírásra kelni...vagy ha bebújtam az ágyikómba eszméletlenül fáradtan akkor még is ha a gyerek sír ne kelljen mély levegőt vennem és saját erőmön felül teljesítenem és altatni a kicsimet. Imádok vele játszani és mindent amit egy anya csak imádhat a gyerekében. De ha vigyázol majd egy kisbabára akkor rájössz, hogy nem csak énekelés az egész...szép is lenne. Az én kislányom ha nem lát a szeme sarkából ordít... Ez a legtöbb babánál így van, mert az anyukájuk az aki mellett biztonságban érzik magukat. Szerintem más babájával pedig különösen nehezebb lehet időt eltölteni hiszen nem ismered a szokásait és még a bizalma sem alakult ki benne feléd. Na meg rafkósak ám nagyon...ha valamit megengedsz (pl csipkedje az arcodat) akkor arra rákap és aztán nincs mivel leszoktasd róla.

Előnye a fiatalon szülésnek azért az, hogy a mai napig régi simerősök amolyan plázacica-félének gondolnak és nem is adtam lejjebb ezt a dolgot. Mivel én évekig magassarkúban topogtam műkörömmel, műszempillával...annyira megszoktam, hogy az lenne a furcsa ha nem lenne. Így mikor régen nem látott ismerőssel összefutok és elbüszkélkedek neki a kislányommal leesik az álla, hogy én anyuka vagyok. Az alkatom nem túl otthonkásanyás...:)

Pedig de:) Főzök, mosok takarítok, mellette még nyelvet is tanulok (extraként) és igen...gyereket is nevelek:) Mindezt otthonka helyett cicababa-jelmezben. Én így érzem jól magamat és kicsit büszke is vagyok rá, mert sok energiámba került visszaalakulnom. Tehát tettem érte. De ennek ellenére azért tisztában vagyok vele, hogy idővel ez majd nem így lesz. De addig kihasználom a próbafülkéket amíg van mire próbálnom a miniruhákat:)

Szia!Szerintem teljesen normálisak az érzéseid. Valószínű, te már megértél az anyaságra!!!

Én is teljesen ilyen voltam...én 18 évesen kezdtem és csak fokozódott. Majd belesárgultam az irigységbe mikor megláttam egy kismamát...:) Aztán összetalálkoztam a jelenlegi párommal(21 évesen), aki szintén ilyen családcentrikus. Elvégeztem a főiskolát és 22 évesen már teherbe is estem. Igaz, hogy nem terveztük akkor még konkrétan, mert páromnak vissza lett volna 1 éve az egyetemből, de NAGYON örültünk és természetesen megtartottuk a kicsit. Azóta a "kicsi" már 3 éves nagylány és a kiságyban szuszog a 9 hetes kistesó! Én 26 vagyok a párom 25 éves!:)