Mit csináljak, mi segítene? Van valakinek tapasztalata? Bővebben lent.

12 hetes múlt a kisbabám és rágódok már egy ideje,hogy nem érzem azt amit szerintem egy anyának kellene a gyereke iránt.Előzmény:nagyon könnyen lett és rettenetesen akartuk a párom is és én is.A terhesség nehéz volt, elejét végighánytam majd 2 nyugodt hónap után végül a 35. héten császárral be kellett fejezni toxémia miatt a terhességet.2 hét kórház a picivel,azóta vizsgálatok sora szerencsére nincs semmi gond.Mindent megteszünk érte:férjem dolgozik, én a házimunkán kívül mint szerintem mindenki más:ápolom, etetem, mosok rá rendben tartom őt is és mindent,illetve játszok vele énekelek neki egyszóval foglalkozok vele mint mindenki más a gyerekével.Mindezt örömmel teszem.Másoknak azt mondom lelkileg már rendben vagyok mert ezek a szülés és terhesség körüli dolgok nagyon megviseltek, de belül érzem hogy ez még nem így van.Szoptatni nem tudtam talán ez is baj lehet.Szóval a lényeg hogy úgy érzem mindazok ellenére amit itt leírtam hogy nem szeretem őt eléggé.Lehet hogy ez nem így van,csak össze vagyok még zavarodva, nem tudom.Mikor megláttam sírtam és míg bent voltunk a kórházban nagyon boldog voltam hogy megszületett, de úgy érzem hogy nem vagyok jó anyja hiába elégítem ki a szükségleteit.Amikor sír kétségbeesek hogy nem tudom megvigasztalni, amikor rám nevet az nekem is jó de akkor sem érzek elsöprő anyai érzéseket.Ha fent van nem állandóan vele vagyok hanem házmunkát csinálok és emiatt is lelkiismeretfurdalásom van.Az igaz hogy ha belegondolok akkor nem tudom mit tennék ha történne vele valami és már nem tudnék nélküle élni,de ez elég lenne?Kérlek segítsetek!De kérlek ne ítéljetek el,hanem segítsetek!