Anyósom úgy viselkedik a 7 hónapos kisfiammal, mintha Ő lenne az anyja! Mi a jó fenét tegyek?

Mondd meg neki, mi az, amiben segiteni tud, a többit pedig köszönöd, de nem kéred. Persze udvariasan, de határozottan. Én megtettem az első nap a kórházban, mert valahogy úgy jött össze a téma, azóta jól megvagyunk.

Hát Én a mai napig küzdök ezzel, ugyanez a problémám, az anyósom úgy viselkedik, mintha Ő lenne az anya, olyan dolgokat akar állandóan, erőszakoskodva csinálni, amit egy anya csinál a gyerekével, pl.: etetés, fürdetés, altatás stb. Kissé beteges. Plusz, állandóan azon akciózik, hogy kettesben lehessen a kislányommal, folyton azzal idegel, hogy menjek ide-oda, pihenjek stb., addig majd Ő ellesz Vele. A baj csak az, hogy fontosabb Neki a saját öröme, mint az, hogy a kislányomnak mi a jó. Például, ha felveszi, és a picurom ordítani kezd (5 hónapos most, és havonta egyszer látja anyósomat, messze laknak), nem adja oda, hogy megnyugtassam, hanem "jaj, még egy kört megyünk az udvaron" dumával elsétál. Nem számít, hogy a manóm üvölt, lényeg, hogy Ő fogdozhassa. Egyszer pl., mikor Náluk voltunk, amíg zuhanyoztam, szó nélkül fogta a babakocsit, és elvitte a kislányom sétálni, vagyis inkább mutogatni/dicsekedni Vele a környéken. Szívroham közeli állapotban voltam, mikor kimentem az udvarra, és a kislányom nem volt sehol. Egyikünknek sem szólt. Nem normális. Én egyszer elég keményen megmondtam Neki a magamét (szép szóból nem ért), ez annyit használt, hogy azóta nem csinál ilyen dolgokat, abszolút a háttérbe vonult, max. csak beszólogat, vagy célozgat, mint pl. "ha anya meg apa elmennek csavarogni, Te itt maradsz a Mamival, jó?". Persze, Nekünk szánva a megjegyzést, de a kislányomnak mondja, aki amúgy 5 hónapos. Szóval, ha máshogy nem megy, oda kell mondogatni, ha megsértődik, hát sértődjön, kit érdekel? Inkább, mint hogy a kislányom kétségbeesve üvöltsön.

Anyukám is úgy fogja meg a 7 hónapos lányomat ,mintha szoptatná, és úgy adja neki (üvegből) a teát, kaját.. Engem egyáltalán nem zavar, mert a lányom nagyon jól érzi magát a karjaiban, és nekem csak ez a fontos.

Ne haragudjál rá,Ő is édesanya.A nagymamik szemefénye az unoka.Minél jobban összeszoknak a picivel,annál könnyebben és nyugodtabban hagyhatod rá,ha gondod van.engedd meg neki ezt az örömöt,mert hidd el,hogy a kapcsolatotok javára válik és ez nekik a világon a legnagyobb öröm.

tehát mindent rossz időben csinál...ezt vele kell megbeszélned.