Van olyan, amin képes lennél vitába szállni más anyukákkal?

Általában szóban két dolgot teszek ha nem értek valakivel egyet: - finoman, de kifejtem a véleményem

- vagy ráhagyom, csöndben maradok

de: képmutató módon egyetérteni vele nem fogok, hiába szemtől-szembe vagyunk.

Valamivel visszafogottabban, ezt nem tagadom, de ki állok (ki fogok állni) a véleményem mellett érvekkel.

pl. előfordult ez a mosható pelus kérdésben is, záporoztak a "tipikus" ellenérvek: "de ha a vízfogyasztást, stb. vesszük, nem is olcsóbb, nem is környezetkímélőbb..." Ha azt látom az ilyen illetőn, hogy csak hangoztatni akarja, hogy milyen "okos", akkor élőszóban ráhagyom (itt nem :)). Ha viszont azt látom rajta, hogy érdeklődne, csak ezek a jogos kételyei, akkor már kezdem is neki magyarázni, hogy miért téved. (nem kioktatóan, csak érvekkel)

A "mennyit legyen a gyerek a nagyszülővel" témában. Utálom, amimkor én vagyok a szaranya, mert a gyerekem a nagyszülővel van. Mintha ez nekik valami kínzás lenne, amit a saját önzőségem miatt kényszerítek rájuk. Röhej.

De nagy vitákba (már) nem megyek be. Elfogadom, hogy valaki úgy gondolja, hogy a gyerek 3 éves koráig az a jó neki ha 0-24-ben az anyjával van (a legjobb barátnőm is így csinálja, nem volt emiatt konfliktusunk). Elmondom a véleményem, ha szar napom van kicsit határozottabban, de ennyi.

5-ös: igen, az érem másik oldala :-) Ez természetesen így helyes, nem bízzuk a gyereket megbízhatatlan emberre. Én sem bízom anyósomra; pontosabban én adtam volna neki egy esélyt, de a férjem nem.

Valamiért úgyis meg fognak szólni, ezért sem szeretek már idegenekkel ilyen dolgokról beszélgetni.

Igen, szoktam vitázni ami nálam nem egyenlő a veszekedéssel. Vita=logikus érvekkel próbálni bizonyítani az elméletünket/igazunkat; Veszekedés=érvek nélkül egymás pocskondiázása, legalábbis az én "szótáramban". És pl. már ez is egy vita. :D

De visszatérve... Általában a hordozás-nem hordozás témával kapcsolatban keveredek vitába, mert sokan feltételeznek rossz dolgot erről. Bár a valóságban sokkal visszafogottabb vagyok, mint pl. itt.