Mikor fog egy kicsit kevésbé anyás lenni? 7 hós kora óta (akkor tanult meg felállni) nem lehet bírni a lányommal

Az én kisfiam 8 hónapos korától ílyen (14 hónapos).

Soha mnem hagytam ordítani, ők még annyira kicsik, hogy nem értik, és szerintem elenkező hatást váltasz ki vele.

Ez egy természetes jelenség náluk. Azelején még az apjával sem maradt el, ha elmentünk valahová nem tudtam letenni. Szép lassan azért változik, de mindig tudja, ha anyára szüksége van akkor ott van. Ha megyek valahová akkor mondom, hogy most apával játszol egyet és anya itt lesz nem soká, már elenged. Mostmár idegen helyen is 10-20 perc után felenged, de hagyom, hogy ő kezdeményezze, hogy felfedező útra menjen nem erőltetem, Nekem így vált be. Nagyon nehéz időszak az biztos! Sok sikert és kitartást!

Félreértés ne essék, ez nem hiszti!

Ez a szeparációs korszak, és része az érzelmi-értelmi fejlődésnek.

Miden szakirodalom azt mondja, hogy nem szabad ilyenkor magára hagyni! nehéz, de próbáld meg úgy intézni hogy mindig legalább láthasson.

Nálunk hamar elmúlt ez a korszak, szerintem 2 hónap sem volt...

Most 13 hós, most azt csinálja, hogy többször az ölembe kéredzkedik, megölel, megpuszil és megy tovább. És ez olyan jó:-)

De pl ha már kimegyek és rácsukom az ajtót, akkor sem sír, sőt, visszamegy és játszik tovább.

1. A kötődés jelenségéről röviden

"A kötődés egy láthatatlan, rugalmas kötelék anya és gyermeke között. Bizonyos tekintetben hasonlít a bevésődés folyamatára, mellyel a kislibák kikelésük után egy életre eszükbe vésik anyjuk képét (imprinting). Mindkét folyamatnak – az imprintingnek és a kötődésnek is – hasonlók a céljai: az éretlen és tapasztalan utódot a biztonságot nyújtó anya közelében tartani. Míg a kislibák kikelésük után szaladnak, az embergyerek nem képes aktív helyváltoztatásra, ezért hiába is rögzítené édesanyja képét születése után, követni nem tudná őt. Ehelyett a kötődési viselkedés az, ami anyát és gyermekét nem engedi eltávolodni. A kötődés tulajdonképpen egy jól fejlett szabályozórendszer, melynek működése a gyermek mozgékonyságának növekedésével párhuzamosan válik hangsúlyossá. A 7-8 hónapos gyermeket két, egymásnak ellentmondó vágy vezérli: felfedezni a világot, megérinteni, megtapasztalni mindent, illetve ezzel szemben munkál benne a közelség keresése, a biztonság, az ismerősség – az anya – utáni vágy. A kötődési rendszer többek között e két vágy között próbál egyensúlyt teremteni: felfedezésre sarkallva a gyermeket, mikor az édesanya elérhető és jelenlétével biztonságot sugároz, illetve egyedüllét vagy veszélyhelyzet esetén a biztonságot jelentő anya keresése és a megnyugvás utáni vágy válik kifejezetté. A kötődési rendszerben – optimális esetben – természetesen az édesanya is részt vesz, a gyermek távolodása, sírása esetén az anya közelít gyermekéhez, felveszi és megnyugtatja őt. A kötődés tehát egy komplex viselkedési rendszer melyben mind az anyának, mind a gyermeknek aktív, kezdeményező szerepe van, természetesen eleinte az édesanyát terheli a nagyobb felelősség, ő felel az egyensúly fennmaradásáért. A kötődéselmélet egyik kulcsmotívuma szerint a biztonság élményének ezen korai megtapasztalása – illetve ennek elmaradása – mentén kiépül a gyermekben egy modell, mely későbbi kapcsolatainak is alapjául szolgál. A biztonságosan kötődő gyermekek később magabiztosabbak, társaságban jobban feltalálják magukat, együttérzőbbek társaikkal és közeli kapcsolataikat valódi érzelmi mélység jellemzi. Az elmélet erre vonatkozó állítását mára több tucat tudományos kutatás eredménye támasztja alá. Így válik érthetővé, hogy miért felbecsülhetetlen fontosságú az édesanya válaszkészsége, érzékenysége az első évek során, és mennyit tudnak ártani a különböző, sokszor ismeretlen eredetű gyermeknevelési dogmák."

Szerintem ez mindent megmagyaráz.

10 hónaposak vagyunk, 8 hós korától nem tudok jóformán mozdulni sem mellőle. Eleinte apával sem maradt el, most már vele elvan egy darabig, de állandóan figyel közbe engem, hogy megne lépjek. Anyósom vérig van sértődve, mert amikor utoljára nálunk voltak kb. 2 hónapja nem maradt el nála egy percig sem a lányom, azóta nem is jöttek, ő úgy gondolta, hogy már elviheti napokra is majd, és én nem jól nevelem, hogy ilyen anyás.

Ez ebben a korban nem nevelés kérdése, egyszerűen még az anyákra van szükség elsősorban a picuroknak

Kedves elsó válaszoló akkora butaságot írtál .Ha azt akarod hogy egészséges legyen a babád lelkileg sürgósen nézz utánna a babák fejlődésénsk és hogy miért sírnak.

. A kötődés jelenségéről röviden

A kötődés egy láthatatlan, rugalmas kötelék anya és gyermeke között. Bizonyos tekintetben hasonlít a bevésődés folyamatára, mellyel a kislibák kikelésük után egy életre eszükbe vésik anyjuk képét (imprinting). Mindkét folyamatnak – az imprintingnek és a kötődésnek is – hasonlók a céljai: az éretlen és tapasztalan utódot a biztonságot nyújtó anya közelében tartani. Míg a kislibák kikelésük után szaladnak, az embergyerek nem képes aktív helyváltoztatásra, ezért hiába is rögzítené édesanyja képét születése után, követni nem tudná őt. Ehelyett a kötődési viselkedés az, ami anyát és gyermekét nem engedi eltávolodni. A kötődés tulajdonképpen egy jól fejlett szabályozórendszer, melynek működése a gyermek mozgékonyságának növekedésével párhuzamosan válik hangsúlyossá. A 7-8 hónapos gyermeket két, egymásnak ellentmondó vágy vezérli: felfedezni a világot, megérinteni, megtapasztalni mindent, illetve ezzel szemben munkál benne a közelség keresése, a biztonság, az ismerősség – az anya – utáni vágy. A kötődési rendszer többek között e két vágy között próbál egyensúlyt teremteni: felfedezésre sarkallva a gyermeket, mikor az édesanya elérhető és jelenlétével biztonságot sugároz, illetve egyedüllét vagy veszélyhelyzet esetén a biztonságot jelentő anya keresése és a megnyugvás utáni vágy válik kifejezetté. A kötődési rendszerben – optimális esetben – természetesen az édesanya is részt vesz, a gyermek távolodása, sírása esetén az anya közelít gyermekéhez, felveszi és megnyugtatja őt. A kötődés tehát egy komplex viselkedési rendszer melyben mind az anyának, mind a gyermeknek aktív, kezdeményező szerepe van, természetesen eleinte az édesanyát terheli a nagyobb felelősség, ő felel az egyensúly fennmaradásáért. A kötődéselmélet egyik kulcsmotívuma szerint a biztonság élményének ezen korai megtapasztalása – illetve ennek elmaradása – mentén kiépül a gyermekben egy modell, mely későbbi kapcsolatainak is alapjául szolgál. A biztonságosan kötődő gyermekek később magabiztosabbak, társaságban jobban feltalálják magukat, együttérzőbbek társaikkal és közeli kapcsolataikat valódi érzelmi mélység jellemzi. Az elmélet erre vonatkozó állítását mára több tucat tudományos kutatás eredménye támasztja alá. Így válik érthetővé, hogy miért felbecsülhetetlen fontosságú az édesanya válaszkészsége, érzékenysége az első évek során, és mennyit tudnak ártani a különböző, sokszor ismeretlen eredetű gyermeknevelési dogmák.

. A kötődés jelenségéről röviden

A kötődés egy láthatatlan, rugalmas kötelék anya és gyermeke között. Bizonyos tekintetben hasonlít a bevésődés folyamatára, mellyel a kislibák kikelésük után egy életre eszükbe vésik anyjuk képét (imprinting). Mindkét folyamatnak – az imprintingnek és a kötődésnek is – hasonlók a céljai: az éretlen és tapasztalan utódot a biztonságot nyújtó anya közelében tartani. Míg a kislibák kikelésük után szaladnak, az embergyerek nem képes aktív helyváltoztatásra, ezért hiába is rögzítené édesanyja képét születése után, követni nem tudná őt. Ehelyett a kötődési viselkedés az, ami anyát és gyermekét nem engedi eltávolodni. A kötődés tulajdonképpen egy jól fejlett szabályozórendszer, melynek működése a gyermek mozgékonyságának növekedésével párhuzamosan válik hangsúlyossá. A 7-8 hónapos gyermeket két, egymásnak ellentmondó vágy vezérli: felfedezni a világot, megérinteni, megtapasztalni mindent, illetve ezzel szemben munkál benne a közelség keresése, a biztonság, az ismerősség – az anya – utáni vágy. A kötődési rendszer többek között e két vágy között próbál egyensúlyt teremteni: felfedezésre sarkallva a gyermeket, mikor az édesanya elérhető és jelenlétével biztonságot sugároz, illetve egyedüllét vagy veszélyhelyzet esetén a biztonságot jelentő anya keresése és a megnyugvás utáni vágy válik kifejezetté. A kötődési rendszerben – optimális esetben – természetesen az édesanya is részt vesz, a gyermek távolodása, sírása esetén az anya közelít gyermekéhez, felveszi és megnyugtatja őt. A kötődés tehát egy komplex viselkedési rendszer melyben mind az anyának, mind a gyermeknek aktív, kezdeményező szerepe van, természetesen eleinte az édesanyát terheli a nagyobb felelősség, ő felel az egyensúly fennmaradásáért. A kötődéselmélet egyik kulcsmotívuma szerint a biztonság élményének ezen korai megtapasztalása – illetve ennek elmaradása – mentén kiépül a gyermekben egy modell, mely későbbi kapcsolatainak is alapjául szolgál. A biztonságosan kötődő gyermekek később magabiztosabbak, társaságban jobban feltalálják magukat, együttérzőbbek társaikkal és közeli kapcsolataikat valódi érzelmi mélység jellemzi. Az elmélet erre vonatkozó állítását mára több tucat tudományos kutatás eredménye támasztja alá. Így válik érthetővé, hogy miért felbecsülhetetlen fontosságú az édesanya válaszkészsége, érzékenysége az első évek során, és mennyit tudnak ártani a különböző, sokszor ismeretlen eredetű gyermeknevelési dogmák.

[link]

Ha babánkat megpróbáljuk "jó" gyerekké idomítani - más szóval hagyjuk sírni -, ezzel csak későbbre halasztjuk a problémákat. Mindannyian tudjuk, milyen szívet tépő hallgatni, mikor egy csecsemő álomba sírja magát. A szülők gyakran érzik, hogy a babát komolyabb lelki sérülés érte, mint a pillanatnyi szomorúság. A felnőttkori neurózisok okát sok kutatás az ilyen típusú nevelési szokások következményeivel magyarázza.2

Ha babánkat megpróbáljuk "jó" gyerekké idomítani - más szóval hagyjuk sírni -, ezzel csak későbbre halasztjuk a problémákat. Mindannyian tudjuk, milyen szívet tépő hallgatni, mikor egy csecsemő álomba sírja magát. A szülők gyakran érzik, hogy a babát komolyabb lelki sérülés érte, mint a pillanatnyi szomorúság. A felnőttkori neurózisok okát sok kutatás az ilyen típusú nevelési szokások következményeivel magyarázza.

[link]

Nem kioktatásként és nem bántásként írom.Én tanultam a saját hibáimból(3 gyerekem van,sokmindent másképp csinálnék már)

Te ne a sajád hibáidból tanulj.

És ma nagyon szeresd azt a kicsi kis életet akit egészségben kaptál.

Jó babázást!