Hogyan vegyem rá magam a kis korkülönbségre? Megpróbálnátok meggyőzni?

Osztom első véleményét.

Ismerem magamt, nem tudtam volna két gyereket pelenkázni, etetni szimultán, ilyenkor még a nagyobbat is sokszor kell cipelni stb.

2,5 éves a fiam, most jelentkeztem be a nőgyógyászhoz, és kezdjük a kistesó-projektet.

Sehogy, ha nem érzed, hogy így kéne még egy gyereket szülnöd, akkor maradj annál, hogy nagyobb korkülönbség legyen köztetek.

Mindennek van előnye és hátránya, olyan, hogy csak a szépségeit élvezed, olyan nincs. Így is, úgy is lesznek nehezebb időszakok. De ha szeretnél 2. babát, akkor ezeken túl fogsz lépni, bármekkora legyen is a korkülönbség.

Hát ha nem érzed, hogy itt az idő, akkor miért kellene belevágni? Mert más azt mondja? Akkor vállaljátok, ha érzelmileg, fizikailag, anyagilag készen álltok rá.

Az én környezetemben rengeteg példa és ellenpélda is van, nem hiszem, hogy a korkülönbségen múlik, hogy ki milyen kiegyensúlyozott anya, vagy mennyire jó egy testvérkapcsolat. Barátnőmnek 2 éves a kislánya, 9 hónapos a kisfia és most 8 hetes terhes. Így tervezték:) És a világ legkiegyensúlyozottabb anyukája, a világ legtündéribb gyerekeivel akik nagyon jó testvérek már most. Pedig 2 szobás panelban élnek és segítsége sincs a férjén kívül, ilyen a természete neki is és a gyerekeknek is ennyi:)

Én is mindig kicsi korkülönbséget akartam, nemsokára megszületik a kisfiam, a kislányom meg még nincs másfél éves. Szerintem boldogulni fogok, mi már nagyon várjuk az érkezését:) Ez egy érzés, majd érzeni fogod, hogy mikor jön el az idő, nem vagyunk egyformák:)

Én semmi jót nem látok a kis korkülönbségben.

Nagyon élvezem a babázást és nem szeretném ha nyűggé válna.Milyen szép lesz pár év múlva újra .Nem le akarom tudni az x számú gyereket hanem élvezni,újult erővel belevágni.

Ha egyszerre lenne 3 picim kis korkülönbséggel mi lesz később amikor újra babázni vágyok :)

Szerintem senkinek sem kell ráhangolni téged, mert úgy a legjobb, ahogy Te érzed.

De azért szeretem azokat az embereket, akik elmagyarázzák milyen kis korkülönbséges gyerekeket nevelni és közben van egy gyerekük, vagy ép kettő hatalmas korkülönbséggel.

Nálunk hogy van?

Nekem két tesóm van, köztük 1,5 a különbség szoros, jó kapcsolatuk volt és van mindig is. Énköztem és köztük 5,5 illetve 7 év van. Gyerekkoromban púp voltam a hátukon (ezt nem egyszer hallgattam végig tőlük), most, hogy felnőttünk egész jó a kapcsolatunk.

Én két gyereket szerettem volna, kis korkülönbséggel, mert így csak egy munkahelyet áldozok fel, és így csak egyszer kell stressz mellett kihordanom egy gyereket. Lett egy lányom, rá 14 hónapra egy fiam. Sosem volt testvérféltékenység és úgy repült el az első év, hogy csak néztem. A gyereknevelés sosem volt leányálom persze, de én sokkal jobbnak éreztem a kétgyerekes létet, mint az egykéset. Aztán kiderült, hogy sikerült újra teherbe esnem. Így a nagy lányom 3 éves sem volt, és lett két tesója is. Ez azért már bevállalós, hiszen a nagycsalád nagy melóval jár. Sok lett a házimunka és ez sok időt vesz el tőlük. Mind e mellett, sorra gyűjtjük be a dicséreteket, hiszen 3 csodás gyerekem van. A nagy egy igazán megbízható, okos, jól alkalmazkodó gyerek. A középső egy társaság közepe típusú, igazi csupa szív srác. A harmadik még csak 16 hónapos, de nagyon vagány. Olyan sok mindenben ügyes, olyan sok mindent tud, hogy csak lesünk. Pedig valóban sokkal kevesebb közvetlen törődést kap tőlem, mint pl. az első. De! Neki két nagy tesója van. Őt mindig két gyerek okosítja. Van olyan szerencséje, hogy szinte mindig benne lehet a klikkbe, nincs kiközösítve. Szeretik egymást, sülve főve együtt vannak. Nekem jó formán csak a cseléd szerep jutna, ha hagynám, annyira elvannak együtt. Jól döntöttem, hálás vagyok a sorsnak, hogy vannak nekem!

Sehogy ne vedd rá magad, ha nem akarod. Ha úgy szülsz gyereket, hogy nem vágysz rá, azt az egész család megsínyli. Nem szentírás, hogy a kis korkülönbség a legjobb, nem mindenkinek az válik be. Ezt csak neked és a párodnak kell eldönteni, és nem külső elvárásoknak eleget tenni.

Én minimum 5-6 évet szeretnék a gyerekeim közt. A kisfiam most 5 hónapos, minden időmet leköti, és nem is akarok tőle elvenni időt, se a leendő kistesó elöl. Nekünk így jó, és nem érdekel, hogy mások szerint rosszul csináljuk.