Mit csináltok, ha a babátokat olyan étellel, édességgel eteti a nagyszülő, amikor nála van a gyerkőc, amit ti (még) nem adtok neki. Hogy akadályozzátok meg, hogy a hátatok mögött cukorkával, csokival tömje a gyereket?

Számomra felfoghatatlan, hogy vannak ilyenek. Nálunk anyukámmal teljesen egy nézeten vagyunk, ha elmegyek valahová, megbeszéljük, mit egyen, míg távol leszek, és úgy csinálja. Anyósom más tészta, de ő már elég idős, 74 éves, és sosem fogjuk nála hagyni a most 11 hónapos lányunkat, de nem is tenném szívesen. (Másrészt nem is bírná már, pelenkázni sem tudná.)

Megakadályozni nem tudod, max. előre közlöd, hogy ismered a mama szokásait, hogy a többi unokánál mit csinál, és ha tapasztalod, hogy a nála töltött idő után nem úgy eszik a gyerek, akkor a látogatásokat korlátozod.

Ha egyszer megteszi többet ne engedd oda a gyereket.

Én nem azért nevelem egészséges életre, hogy hétvégen bepótólják, ami kimarad, pff...

Nem gondolom, hogy helyes felfogás, hogy amit hétvégén kap, attól nem lesz baja, de igen!!! megismerni, kérni fogja, és ha nem veszem meg én vagyok a rossz anya a gyerek szemében.

Itthon is kapnak uzsi vagy ebéd után süteményt,tejszeletet, túrórudit, de cukorkát, chipset soha sem.

Nálunk is van keksz, süti, nápolyi, sőt néha csoki is, de nem étkezés helyett, hanem utána, ha megettek mindent...

Ezzel a problémával sajnos nekem is szembe kellett néznem. Kislányom extra székrekedéses fajta, a hasható és glicerines kúp együttes hatása is kevés volt neki. Nagyon fájt szegénynek ráadásul ki is repedezett a kis luka. Én már az összes hasfogó ételt kiiktattam az étrendünkből, inkább rostdús hajtós ételekkel etettem. Kislányom elmúlt már 3 éves, hogy belementünk abba, hogy Anyósomnál legyen az öccsével (2 éves) egy teljes napot nélkülünk (azért csak ennyire sokára, mert nem bíztam meg benne előtte sem). Még hét közepén felhívott telefonon, hogy mit főzzön a gyerekeknek ebédre. Én mondtam, hogy szinte mindent megesznek, de nagyon kerülje a kakaós, csokis ételeket, mert a lányom nagyon szenved a székrekedésével, már orvoshoz járunk vele, stb... Erre simán annyi volt a válasz, hogy ok. No, szombat reggel elvitte a férjem őket, délután ment értük. Mikor elhozta őket, megkérdezte, hogy mi volt velük, a válasz annyi volt, minden rendben volt, nagyon jól ettek. Gulyás levest és túrós derelyét ebédre, joghurtot uzsonnára. Hazaérnek, örülünk egymásnak. Kérdezem milyen volt a lányomtól, erre boldogan közli velünk, hogy nagyon jó, képzeljük még csokit is uzsonnázott. Persze a gyereket 5 napig gyógyszereztük utána, hogy tudjon kakilni. Ha nem tudjuk, hogy egy csomag kindercsokoládét bevágott, akkor biztos, hogy már a kórházban lettünk volna. Természetesen rá egy hétre telefonál ártatlan hangom anyósom, hogy jól érezték-e a gyerekek magukat. Mire mondom Neki, hogy nagyon élvezték az ott létet. Kár, hogy a kérésem ellenére mégis megetette a lányomat (persze a fiamnak egy falatot nem adott belőle, aki nyugodtan ehette volna...) csokival, mert annyira szenvedett utána az unokája 5 napig. És végül természetesen úgy berepedt a feneke, hogy vérzett. Szerinted mi volt rá a reakció? Hát elmondta mégis? Kb. még ő volt megsértődve, hogy szóvá mertem tenni. Azt, hogy bánta volna amit okozott, egy percig nem láttuk rajta.

Aztán volt olyan, hogy ebéd előtt voltunk kértük, ne etesse meg a gyereket keksszel, mert nem fog enni rendes ételt. Mire átmegyek a szomszéd szobába és azt hallom, hogy gyerek most anyád nem látja, gyorsan edd meg. Férjem ott volt, ő nem számított neki hiába tiltotta. Kb. bekussoltatta volna, csak addigra oda értem. Erre rászóltam a férjemre ércesen, hogy a gyerek előtt ne kontrázzunk már egymásra, hiszen szegény mit fog felfogni belőle? De a drága Anyós ebből csak annyit fogott fel, hogy győzött. Azt nem, hogy volta képen neki nem kellett volna hazudozásra biztatni a gyereket a saját anyjával szemben.

Különben, ahogy egyre nagyobb lett a lányom úgy lett egyre értelmesebb is. Hála Istennek ő megérti, hogy mikor miért nem lehet nassolni, és az utolsó időkben már ő szólt rá a Nagyira, hogy ezt nem lehet.

"A férjem koraszülött volt és 2 hónaposan már tehéntejet adott neki. Hogy attól-e, vagy nem de asztmás lett, meg egész gyerekkorában a gyerekorvoshoz jártak."

Na jó ezt te is tudod, hogy hülyeség. Régen mindenki tehéntejet adott hígítva, ha nem volt Anya tej. Akkor minden 30-40 év feletti ember asztmás lenne.

Mond meg, hogy te ezt szeretnéd és jó lenne ha betartaná mert neked ez fontos.