Gyerekek nelkul utazni kulfoldre?

Az enyémek tavaly voltak először külföldön, akkor voltak 9 és 7,5 évesek. Ráadásul egyedül utaztam velük. Nagyon élvezték, a mai napig emlegetik.

Persze a gyerekkel való utazásnak az a hátránya, hogy akkor túlsúlyban van a gyerekprogram és a szülő igénye (egy napos gyalogtúra a hegyekben meredek utakon) hátrébb szorul.

Ismerős meg a 2 hónapos gyerekét már vitte az olaszországi nyaralására.

Szóval lemondani nem kell egyikről sem, ha megengedheted magadnak anyagilag. Picivel is lehet utazni ha nem akarsz tőle elszakadni, de akkor nehezebb a szervezés. Én az után vittem őket magammal, hogy bírják az utat, nem kell délben aludni megállni, az étkezésük nem problémás (bébiétel, stb) és emlékeznek is arra, amit látnak. Na és nem kell őket cipelni egy óra séta után.

Ismerősöknél két kisgyerekes pár ment együtt Horvátországba, közösen nyaraltak és mind a két szülőpárnak volt 2-2 szabad estéje, amikor a párjukkal elmentek picit szórakozni és a másik vigyázott a csemetékre.

Szóval minden megoldható.

Ja, értem...

Hát 1-10 évig ne legyen lelkiismeret furdalásod, ha itthon maradnak 1 hétre. Utána meg majd kialakul...

Mi idén úgy csináltuk, hogy belföldön a gyerekekkel voltunk nyaralni, amit persze nagyon élveztek.

Azután adódott egy lehetőség, hogy szept. elején kimehetnénk a hétvégére Horvátországba egy úszóversenyre a barátokkal és senki sem hoz gyerekeket. Mobilházakban laktunk, hely sem lett volna, meg hát az úszás idejére nem tudtuk volna hová tenni őket.

Így nyeltünk egy nagyot és átvittük őket 3 éjszakára a szüleimhez, amit persze először zokon vettek, de azután nagyon örültek neki.

Mi pedig eszméletlenül jól éreztük magunkat, végigbeszélgettük az utat odafelé és vissza is, egész nap henyéltünk, esténként besétáltunk a városba (5 km) és persze végig tudtunk enni minden étkezést :))))

Úgyhogy nem bántam meg, de azért 1 hétre egyelőre nem lépnék le előre megfontolt szándékkal tőlük, akármennyire is jólesne.