Adjatok már tanácsot énnekem!?

Támogasd lelkileg. Elmondhatod neki, hogy attól, mert császáros, attól ugyan úgy ő is világra hozta a gyermekét (én is császáros vagyok, de bennem ez egy percig sem okozott semmiféle problémát, hiszen nem a szüléskor szenvedtem, hanem utána, és van egy egészséges fiam, mindketten élünk, míg ha természetesnek indul, lehet hogy túl se éljük, ez a lényeg).

Attól, hogy császárral szült, még lehet neki is természetes szülése a későbbiekben. A csoda ott van a kiságyban, nem feltétlen a születés az (persze sokaknak igen, de ilyen esetben nem ez a lényeg).

A tej dolog megint csak adottság kérdése. Van akinek dől akár évekig, van aki meg fejre is állhat, egy csepp sem lesz. De gondolom anyós frusztrálása is rátett neki, hogy elment a teje. Inkább szenvedne a szoptatással, a baba meg éhezzen, csak hogy anyatejjel táplálhassa? Ugyan már, nem ettől lesz jó anya, hiszen a gyerek nem fogja számon kérni, hogy meddig szoptatta őt az anyja. Nem ördögtől való a tápszer, egy egészséges, boldog kisgyereke lesz, akinek tele a pocakja, ha éhes, nem pedig egy ordító, éhező gyereke, mert nincs teje.

Tojja le az anyóst. Nem kell felvenni az ilyen okoskodásokat. Nem szültem természetes úton, de a császár is fáj annyira szerintem. (Anyám mindkét módon szült, a bátyámat természetesen, engem császárral és akkor még hosszában vágtak. Ő azt mondta, hogy mindegy hogy születik meg a baba, a végeredmény a lényeg, és mindkettő fáj, csak természetesnél közben és lent, császárnál meg utána és a has.)

Sokan nem értik miért fogják fel a császáros szülést ilyen rosszul, de gondoljunk csak bele, hogy ez milyen lelki válságot okozhat. Főleg, ha "külsősök" lenézik emiatt!

Én császáros voltam. Váratlanul jött, furcsa volt, nehezen küzdöttem meg a tudattal, hogy nem tudtam megszülni a babám.

Idő kellett míg végiggondoltam, és jól esett a biztató szó.

Most pedig már én szoktam másokat vigasztalni azzal, ha elmondom, hogy most már átértékeltem a helyzetet, és tőlem aztán az orromon is kivehették volna a lányomat, csak mindketten egészségesek legyünk.

Nem a szülés mikéntje befolyásolja az anyaságomat vagy nőiességemet, hanem az, hogy miként nevelem, mennyire szeretem (márpedig imádom). :)

Az meg, hogy hol jött ki...hát lényegtelen.

De idő kellett, míg ez lesett! Pedig még csak nem is cse.szegetett senki. Barátnődnek meg van ezek szerint egy "nagyon édes" anyósa, akinek illene befognia a pofikáját.

Adj időt a barátnődnek, hogy feldolgozza, ami történt. Támogasd, és ne vedd sértésnek semmiképp. Most még csak 1 hónapja szült, teli van hormonokkal. Ilyenkor a világ még nem túl rózsaszín, de javulni fog. Csak anyósnak kuss, te pedig segíts, akár szótlanul. Csak legyen kinél kisírnia magát.

Jézus,Mária...

Ettől miért lenne más egy nő/anya? Egészséges a gyereke? szépen fejlődik? akkor minek problémát generálni olyasmiből, ami nincs is!!!!! Ha beteg lenne, vagy fogyatékos biztosan nem azon rágódna a kedves rokon (se), hogy miért így vagy úgy született! Annak kell örülni ami van, nem annak mai lehetett volna! Amúgy: meg kell nézni kitől milyen megjegyzések látnak napvilágot, mert gyakran igaz a szólás: bolond lyukból bolond szél fúj....

Én két éve ezt mondtam kb. a szobatársamnak mikor elmondta szomorúan hogy császáros volt:

Az a lényeg, hogy itt van a baba egészségesen, nem az számít, hogy hol bújt ki!!!!