Úgy érzem kezdek csődöt mondani és a fejemre nő lassan másfél éves gyerekem. Tapasztalt anyukák tudnátok tanácsokat adni? Többi lent.

Légy türelmes és gondold végig neked mi fontos.

Lányom is ilyen és hisztis is nagyon. Nálunk jön megy ez a korszak. Már 2 éves de néha szuper néha rossz.

én kisasztalnál, tv elött, állva, szaladgálva nem engedem enni. akkor nem eszik és késsz. olyan széke van amire egyedül ül fel és egyedül tud leszállni. ha elmegy az asztaltól csak akkor ehet tovább ha vissza ül. ha éhes nem száll le.

ha valamit akar és hisztizik akkor csak akkor kapja meg ha abba hagyta a sírást és normálisan viselkedik. ezzel elértem nagy nehezen hogy nem üvlölt mindenért amit akar.

elöke nem kérdés nélküle nem kezdünk enni.

etetni 18 hósan már nem kellett, egyszerüen kanalat adtam kezébe és evett 15 hós korától egyedül. persze volt hogy a tapétát is mostam, de ez volt párszór, aztán bele tanult.(az ikeában lehet kapni zöld béka elökét, ez müanyag és felfogja a lehullo kaját, levest)

éjszaka csak bemeentem vissza adtam neki a cumit és kijöttem, ezt is kinötte.

mondjuk nagylányom simán eljátszott mindig is egyedül, de ha kellettem neki ott voltam.

Lányom is tündér ha másokhoz megyünk játszani.

Szerintem nem rontottál el semmit.

Amiket leírtál, mind- mind az életkorából fakadó tulajdonságok, jelenségek.

Evés: egy gyereknek az evés nem más, mint élettani szükséglet, így őt nem érdekli, hogy szépen terített asztal van- e. Neki az számít, hogy ha éhes, jól lakjon és kész. Neki édesmindegy, hogy ülve, sétálva vagy fejenállva. Természetes, hogy ez felnőttként nehezen megérthető. Az étkezési "etikettet", normákat tanuljuk, példamutatás útján sajátítjuk el. Azt javaslom tehát, hogy próbljatok meg együtt leülni enni, ne csak ő egyen, hanem Te is. Akár melléülve a kisasztalhoz. Ha feláll, Te maradj ott, egyél, ne foglalkozz vele, csak beszélgessetek, látványosan élvezd az étkezés rituáléját. A gyermeki kiváncsiság, ösztönös mintakövetés egy idő után visszaszólítja őt az asztalhoz:).

Babakocsi: a babakocsiból kiszállva sétálni szeretne vagy felkéretőzik? Én hordoztam a lányom, így, mivel egy magasságban voltunk, folyamatosan tudtam neki "magyarázni", mutogatni, lefoglalni, így nem "unatkozott", nem nagyon akart "szabadulni".

Alvás: mikor szoktad fektetni? BIzonyosan álmos, és nem túl álmos?

Egyedüllét: éppen abban a korban van, amikor már felfedezte, hogy egyedül is önálló lény, de ez a felfedezés meg is "rémíti", tehát szeretne egyedül is boldogulni, de közben rád is szüksége van. Sajnos ez igen idegőrlő korszak, nekem az segített, hogy ezt elfogadtam, nem ellenkeztem. Ha jött, hogy vegyem fel felvettem, aztán letettem. Pár hónap alatt elmúlt.

Hiszti: ahogy az egyedüllétnél is írtam, most kezdi felfedezni a határait és feszegetni azokat. Ő még nem tudja kontrollálni az indulatait, nem tudja őket szavakba önteni. Nálunk sokat segített, hogy mindig megpróbáltam megfogalmazni, hogy mi a baja, a lehető legnyugodtabb nyugodt hangon. Ha nagy hizsti kerekedett, akkor ami segített az a szoros ölelés, mély nagy lélegzetek, és a fizikai eltávolodás a hiszti tárgyától.

Második vagyok.

Nálunk úgy volt az evés, ahogy leírtam. És igen, ha feláll, akkor nincs kaja, ha visszaül akkor természetesen ehet. A második variáció nálunk nem sokszor fordult elő, mert csak akkor állt fel ha már nem volt éhes. A gyerekek szerintem még ösztönből érzik, hogy mikor elég, ezért szerintem ne aggódj, eszik annyit, amire szüksége van, ő még nincs elrontva:), hogy többet vagy kevesebbet vegyen magához mint amennnyit a szükséglete diktál. És ezt szerintem nem is szabad megváltoztatni.

Időre menés: én azért is "áldom" a hordozást mert pont a közvetlen kapcsolat miatt nincs ideje unatkozni, hiszen elég inger éri őt szemmagasságban, és tőlem. Így jobban le tudom foglalni, nem úgy mint a kocsiban, ahol tőlem távol "unatkozik". Így nincs ideje azon törni a fejét, mit is kéne csinálni ücsörgés helyett:). Ha lenne kedved, próbljatok egy csatos hordozót, könnyű használni, és a téli zimankódan egyébként is könnyebb azzal közlekedni mint kocsival.

Alvás- kelés, "akaszkodás":

Schneiderné Diószegi Eszter írta:

"– Másfél éves kor körül jelentkezik a babák fejlődésében az úgynevezett újraközeledési krízis: nem igazán szeretnek eltávolodni anyukájuktól, pár lépésre sem lehet otthagyni őket, nagyon ragaszkodóvá válnak. Ez normális és szükséges lépcsőfok az önállóság felé vezető úton, és ilyenkor újra többször előfordulhat, hogy a babák „létszámellenőrzést tartanak” éjszaka."