5 hónapos a lányunk és ugy döntöttünk nem lesz kistesó. Van aki igy döntött? Minden szeretetet törődést neki akarunk adni. És megmondom őszíntén nem is birnék több gyerkkel. Veszekedés féltékenység stb.

Szia!

Mi is úgy voltunk,hogy szeretnénk majd kistesót a Fiunknak,de úgy döntöttünk a Férjemmel,hogy majd csak akkor lesz ha biztosan tudjuk hogy neki is meg tudunk adni mindent.És igaza van szerintem,ki tudja hogy én is milyen munkát találok majd magamnak,és az a biztos,én is úgy szeretném hogy ami kell neki,mindent meg tudjunk venni.

Aha, én is így gondoltam mikor kicsi volt a lányom. Minden napot végigüvöltött, nehéz első évünk volt. Úgy gondoltam soha többet nem szülnék, és nem is bírnék két vagy több gyerekekkel.

Most már 2,5 éves és tökre másképp gondolkozok.

Nem mondom, hogy változni fog a véleményed, de szerintem ne lehet előre megmondani, hogy mit érzel majd pár év múlva.

Most azt látom, hogy milyen aranyos gyerek lett belőle, mennyi élményem van általa, és bármilyen hihetetlen, de erősödik bennem a gondolat, hogy mindezt átélni még egyszer csodás lenne. Minden nehézsége mellett, akkor is. :)

Ja, ha két évvel ezelőtt valaki azt mondta volna, hogy majd meggondolom magam, leütöttem volna egy lapáttal. :)

Hát most meg, már másképp látok mindent.

Szép gyereknevelést!

1,5 éves a lányom. Megmondom neked őszintén kezdetben azt sem hittem, hogy az első 6 hetet túl éli/túl éljük...

Tele volt a tököm mindennel, állandóan hül*ének nézett az akkori gyerekorvosunk. A védőnőnk mindig szembeszállt vele, de akkor sem vizsgálta meg rendesen a lányunkat. Pedig a védőnő javasolta nekem, hogy őt válasszuk..

Aztán váltottam orvost, a lányunkkal semmi gond nem volt utána.

Telt az idő, egyre "nagyobb" és erősebb lett! Főleg a hangja. NAaaaaa .. a szepa 8 hónaposan becsengetett hozzánk és kb. 1 éves koráig nem távozott.

Én sokszor már belül üvöltöttem, hogy ezt nem cisnálom tovább. Beadom bőlcsödébe. Kérem vissza a régi "életem". Imádok dolgozni, ez van.

Aztán megjöttek a szép dolgok. Persze, visszagondolva egészen születése óta vannak olyan dolgok, amik csodásak.

Akkor észre sem vettem .. annyi rossz volt körülöttünk, hogy nem azzal foglalkoztam.

Betöltötte az 1 évet és pár nappal rá éjszaka elkezdtem sírni. Nem tudtam aludni, járt az agyam. A férjem felébredt és megkérdezte, hogy mi a baj? Annyit mondtam, hogy szinte alig voltam a lányunkkal.. alig szeretgettem, etc.

Pedig nem ez nem igaz. Midnig ott voltam mellette, játszottunk, énekeltem neki, etc.. csak olyan gyorsan eltelt az idő, hogy észre sem vettem. Akarva, akaratlanul olyan érzésem volt, hogy nem használtam ki vele minden percet.

Na! Erre mondják az "öregek", hogy abban a 2-3 évben legyél sokat a gyerekkel, mert utána biza nem lesz se időd, se energiád rá 0-24-ig!

Most hogy már kisgyerek, úgy vagyok vele, hogy szeretnék egy Ketteskét is! :]]]

Nem azért, mert az előzővel keveset voltam. Hanem azért, mert megbánnám, ha nem adnám újra oda a testem 9 hónapig és a lelkem, szívem egy örökkévalóságig! ;)

Sok mindentől parázok (főleg szülés terén), de talán belül tudom, hogy már képes vagyok bármire! Kitaposta Egyeske az utat :))