Tényleg ennyire kevest tudnak a szülők a kötődésről?

Legtobb ember annyira leakarja szoktatni a gyereket a kotodesrol, hogy az majdenm "termeszetesse" (vagyis termeszetellenesse ) valik...

igen a kotodes valoban az egyen eletkorahoz kotheto es megfeleloen kene kezelni a helyzetet...sajnos sokan ezt nem latjak at...

A túlzott ragaszkodás a gyermeknek is káros.,és nem tartozik a fejlődésükhöz.Nemrégen egy anyuka belinkelte egy gyermekpszhilogus értekezését erről a témáról.Szerinte már az első időkben sem kell az anyának állandóan melette lennie.Két szopás között nyugodtan magára kellene hagyni az ágyában.A nap egy bizonyos időszakában kell vele foglalkozni,játszani.És nem csak az anyukának,hanem az apukának is.Párhónapos kora után pedig rákell hagyni a mamákra vagy más felnőttre.Így lesz kiegyensúlyozott gyerek.

Ettől még az anya és az apa lesz számára a legfontosabb.

Megkell találni az egyensúlyt a túlzott és az egészséges ragaszkodás között.Három gyerekes anyaként ez az én tapasztalatom is.

Persze,hogy természetes.Kihez ragaszkodjon egy kicsi védtelen kiszolgáltatott gyerek mint az anyjához?Neki Ő jelenti a biztonságot a létet,főleg az első életévben.Ez így van jól,miért akarna ezen bárki változtatni?

Egyébként is ahol kialakult a megfelelő anya-gyermek kapcsolat,az érzelmi kötődés megfelelő,azok a gyerekek sokkal könnyebben leválnak majd a szülőről,mint akik pici korban erőltetik ezt úgy,hogy állandóan lepasszolják a kicsit másnak.Én ezt már tapasztalatból mondom.Nekem a legnagyobbra 2 éves koráig nem vigyázott senki még 1 órát sem,és minden gond nélkül 2,5 évesen beszokott az oviba.Megvolt a bizalom,el sem tudta volna képzelni,hogy anya ne menjen érte amire ígérte.A középső most lett ovis,Őt sem szoktam senkire ráhagyni semmi gond a beszokással,még anyukámnál is csak 2 éves kora után maradt ott először.A kicsim 1,5 éves lesz,Őt már újabban néha 1-1 órára ráhagyom apára(nagyon jól kijönnek egymással,imádja).

Persze gyerekfüggő is a dolog,mert van amelyiket előbb másra lehet hagyni,van amelyiket később.Az enyémek nagyon anyásak voltak,de cseppet sem bántam bánom.Annyira gyorsan elreppennek ezek az édes évek amikor ilyen sokat lehetünk együtt,aztán jön az állandó rohanás,munka ovi...stb...utána már lazul a kapocs.Én imádom ezt a babakort,csak azt sajnálom,hogy a végét töltöm,mert több gyereket nem tervezünk.Imádok velük lenni,kihasználok minden értékes percet most is,és a jövőben is.

Az én véleményem az,hogy aki sajnálja agyerekére az idejét,vagy többet ér számára a pénz amit kereshet amíg a gyerekével lehetne az nem jó anya.A legtöbb és legdrágább amit adhatunk nekik mi magunk vagyunk,az idő amit rájuk fordítunk.És ezzel érnek a legtöbbet,többet mintha drága holmikat veszünk nekik,de a legfontosabbat nem kapja meg,az anyját amikor csak akarja.Ha nem így teszünk azzal mi is csak veszítünk,mert az idő nem bepótolható,de a gyerekünk még többet.

:P

most nem dicsekveskepp irtam, h pszichot vegzek hanem hogy eddigi tapasztalataim alapjan a masodikkal ertek egyet, mint "szakmai velemenyt" mondtam...

Bocs, itt a link:

[link]