Mit tennél, ha ilyen anyósod lenne? Többi lent.

Első gyermekesként 13 hónapja ikreink születtek. Anyámék soha nem fogadták el a férjemet és ebből kifolyólag az unokáikra sem kíváncsiak, vagyis rájuk nem számíthatunk semmiben. Anyósomék segítettek bennünket a terhesség előtt, alatt és azóta is. Ezt mi is igyekeztünk mindig viszonozni. Van azonban néhány dolog, ami egyszerűen nem fér a fejembe anyósommal kapcsolatban. Anyósom bölcsödei és óvodai gondozónőként dolgozott egész életében és felnevelte a férjemet(egykeként),vagyis tengernyi tapasztalata van, de akárhányszor kérdeztem tőle gyereknevelésben tapasztalatlanként azzal kapcsolatban, hogy mit hogyan érdemes csinálni (szoptatás,altatás, hozzátáplálás stb.) soha nem mondott semmit! "Nem tudom". Ez volt a válasz mindenre, pedig többször kértük a férjemmel együtt, hogy mondja el a véleményét, mert elsőgyerekesként mi nem tudjuk, hogy mit hogyan kellene csinálni. Egyébként segít mindenben: korábban heti 3-4-5 napra, manapság heti 1-2 napra jön, etet, altat, nyáron gyümölcsöt tett el nekik, ajándékot is hoz nekik, szülinapi tortájukat is ő sütötte stb., de az egyértelműen látszik, hogy az ikrek néhány hónapos kora óta meredeken csökken a lelkesedése. Mostanra addig jutottunk, hogy ha jön segíteni, akkor egész nap a nappali kanapéján üldögél arra hivatkozva, hogy ő fáradt és már nem bírja. A gyerekeimet még 5 hónapos korukban is altatta volna egész nap a kiságyban, csakhogy ne kelljen velük foglalkozni. Manapság meg egész nap ölben tartaná őket 13 hónaposan! a kanapén ücsörögve, csak hogy ne kelljen futni utánuk a lakásban. Az ücsörgés közepette persze azért egyszer-egyszer játszik is és mondokázik is, de inkább csak nézi, ahogy játszanak. 4 hónaposan Dévény-tornára kellet vinnem őket, mert nem megfelelően fejlődött a mozgásuk, de nem ő, hanem én - a tapasztalatlan - vette észre, hogy valami nem stimmel. Aztán a hozzátáplálás során kiderült, hogy egyikük táplálékallergiás, ezzel is csak én, a tapasztalatlan anya foglalkozott. Vagyis segít a mindennapi tevékenységekben, de tanácsokkal egyáltalán nem látja el a menyét és a fiát. Pedig szerintem a tanács lenne az igazi segítség,ami ráadásul még fáradtságába sem kerülne. Emellett szerintem egy nagymamának nem azt kellene sugároznia, hogy egyre inkább terhére vannak az unokái. Te mit tennél ebben a helyzetben?