Mikortól vigyázzak, hogy ne szokjon hozzá ahhoz, hogy velünk alszik?

Valószínűleg fogsz még hallani más véleményt is,és te magad sem ezt vártad tőlem,de az az igazság, hoyg már a kezdetektől vigyázni kell ezzel.

A baba azt tudja, amit megtapasztal...és az ő kis életéből az a pár nap vagy hét százalékosan többet tesz ki mint a tiédből.Ezzel azt akarom mondani, hogy ha néhány babánál elég csak egyzser nem jól csinálni valamit máris megjegyzi, és aztán követeli, néhány baba több alkalmat "megenged" mielőtt rászokik.

Én azt az elvet követem, hogy :

"Mindent úgy csinálj a kezdetektől, ahogyan azt mejd később is szeretnéd hogy legyen,főleg olyan fontos dolgokban ami egy nagyobb gyereknél is jelen van az életében" Ilyen pl az alvás/altatás kérédse is.

Szoktam még mondani, hogy "elég csak egyszer nem úgy csinálni valamit ahogy szoktuk...és utána meg már azért hisztizik..." - de4 ez utóbbi ránk igaz,másoknál nem biztos hogy így van.

Remélem segítettem.

Én azt a tábort erősítem, hogy ha a babának anya közelségére van szüksége, akkor anya vegye maga mellé.

Ha nem teszed magatok közé, akkor tedd a kiságyát a ti ágyatok mellé, és ha felsír, meg tudod simogatni.

Olyan picike még!

Szerintem semmi gond nem lesz (nálunk sem volt), ha most az anya-közelség igényét kielégíted.

Még épp csak, hogy kikerült a pocakodból, idő kell, amíg megszokja, hogy van élet anya 10 cm-es közelségén kívül is... :-)

Én egyetlen tanácsot tudok adni, ami nálam eddig nagyon bevált: Mindig azt tedd, amit a szíved, és az ösztönöd súg, akkor nagy hibát nem fogsz véteni.

A tanácsok meg úgyis jönnek mindenfelől kéretlenül.

Szelektálni kell őket.

Úgy csinálj mindent, ahogy a babádnak, és nektek jó.

Ez a lényeg, nem az, hogy melyik könyvbe mi van írva, meg hogy melyik szakértő milyen sablont akarna a gyerekedre ráerőltettetni veled.

És főleg nem az, hogy más - többnyire frusztrált anyuka - hogy oldotta meg a dolgokat.

A babádat figyeld csak, és az ösztöneidet, más nem számít.