Szeparációs szorongás: másnak is ennyire anyás a 9 hónaposa?

Teljesen az van nálunk is, amit leírtál. 9 és fél hónapos a fiam, 8 hónapos korába kezdte, előtte még csak hasonló sem volt. Szerintem hanyagolni nem kell a rokonlátogatást, nagyszülőket, idővel jobb lesz. MOndjuk nálunk azért nehéz, mert a nagyi nagyon magára vette, hogy végig bőgött nála, míg vissza nem értünk, és azóta rossz érzéssel van emiatt...pedig teljesen mindegy lett volna,hogy kivel hagyjuk ott, mindenkinek sírt volna.

Én bízok benne, hogy idővel, ahogy jött ez a nyavalya, úgy el is megy majd. Ja, és napról napra érzem a fiamon, hogy már itthon napközben is jobban kellek neki, 5 perc játék után jön, feláll a lábamnál és addig áll, nyúz, míg fel nem veszem. Aztán kezdődik az egész elölről, már azt csinálom, hogy inkább leülök hozzá a földre ilyenkor, így rajtam "lóghat" miközben a játékaival is játszik. Nehéz időszak, nem csak emiatt (fogak, mozgás fejlődés, éjszakázás).

Légy türelmes a babáddal, most jobban van rád szüksége.

1-es válaszoló vagyok. Nem most kell máshol alváshoz szoktatni, mert abból csak rosszabb sülhet ki. Majd ha már nem kell neki ennyire anya, gond nélkül alszik megint a nagyszülőknél! Nincs értelme ráerőltetni a mi akaratunkat, mert csak még rosszabb lesz! Ez egy ilyen időszak, bújnak, csak mi kellünk nekik. Pár hónap és már alig érjük utol őket, akkor már gond nélkül alszanak máshol is.

Ez az én véleményem, de én ebben az időszakban nem erőltetem, hogy másokkal legyen. Természetesen jönnek hozzánk vendégek, mi is rendszeresen elmegyünk vendégségbe, de ott vagyok mellette, láthat, ha szeretne megfoghat, stb. Erőszakoskodással csak rontunk a helyzeten és később kezd majd önállósulni.