Van köztetek olyan akinek kb 1,5-2 év van a gyerekei között? Leírnátok a véleményeteket?

Nálink 21 hónap van a lányok között, de én mindig is a kiskorkülömbség híve voltam. Nekem 4 évvel idösebb a bátyám és semmilyen a kapcsolat, tesóm mindig is nagyon féltékeny volt. Ès az összes ismerösömnél ahol jó a a kpcsolat kicsi a korkülömbség.

Na mi így tettünk, és nem bántuk meg, söt szuper jó dolog.

Nekünk nincsenek nagyszülök a közelben, így a gyerekek csak is velem vannak állandáon. A nagy minden egyes percnek rézsese volt a kicsivel, ö is pelenkázott, és ö is szoptatta a babáját... Nincs féltékenység csak szeretet. A kicsi most 1 éves, és a naggyal jókat játszanak, hihetetlen nevetések mennek, viháncolások.

van 2 ismerösöm ott a kisk korkülömbség nem jött be, de szerintem mindenhol a nagyszülök az oka. A nagyot mindig lepasszolták a nagyszülöknek, hogy anyának könnyebb legyen, de ez féltékennyé tette a nagyot.

Amiért még jó, mert a nagyot nem kellett oviba, iskolába cipelnem, így nem kellett a kicsit ráncigálnom, esöben, hóban, höségben sehova sem. A kicsi aludhat reggel akár 9-ig is, nem kell felkelteni reggel, meg van a joga neki is az alváshoz.

Fiaim között 2 év 1 hónap van,nekem ez ideális.

A "nagy" már járt mikor teherbe estem,így nem kellett cipelnem(persze néha muszáj volt felvenni)illetve 2 éves korára már kezdett "önállósodni",pl ivott szépen pohárból, tehát nem volt már annyira baba,mint mondjuk egy 1,5 éves.

Viszont arra ne számíts,hogy a pici érkezése után mindent tudsz majd ugyan úgy csinálni a nagyobbal:)

Mindenképpen felborul az életetek és a nagynak is sokat kell majd alkalmazkodnia.

Talán egy 2 éves már jobban megérti,vagy hamarabb az új helyzetet, egy 1,5 éves biztos máshogy reagál,ezt nem tudom.És elég nehéz az eleje,de mondjuk én igyekezetem a pici napirendjét a nagyéhoz igazítani,így az elejétől együtt alszanak, a pici most 7 hónapos és már együtt ebédelünk:)

Nektek kell eldönteni, hogy vártok még,vagy nem,de ha most teherbe esnél,akkor is már másfél lenne lányod,biztos nem viselnék annyira meg a kórházban töltött napok!

Szia!

Nálunk 20 hónap van a gyerkőcök között. Kis korkülönbséget szerettünk volna, és eddig nem bántuk meg.

Nehezebb kettővel, kell a türelem, és fontos a napirend kialakítása. Mi is a nagy napirendjéhez igazítottuk a kicsiét. Testvérféltékenység nálunk sincs, de azért figyelni kell. A nagyot bevontuk a kicsi körüli teendőkbe (nem erőszakkal, kérdeztük/kérdezzük van-e kedve segíteni). Most 2,5 éves a nagy és 11 hónapos a kicsi, jó hallani amikor együtt játszanak és kacarásznak.

A nagy nekem mondjuk nem egy bújós, és elég önálló, ami nagy segítség volt. A nagy az a klasszikus "beetetős" baba volt (eszik, alszik, semmi nyafi, fogak láthatatlanul kijöttek), aki után azt mondják, hogy akár egy tucat gyerek is jöhet, ehhez képest a kicsi sokkal nyafisabb, ragaszkodóbb, karbanlevőbb.

Mondjuk nem árt, ha már a nagy egy picit önálló (járás, alvás, játék). Nálunk ezek megvoltak (járás megkésve ugyan - 16 hósan indult el), így sokkal könnyebb. A kimozdulást meggondolod majd, mert nem egyszerű elindulni két gyerkőccel, főleg egy csecsemővel, meg egy kis felfedezővel.

Rám a fiam (pedig nem nagyon anyás) haragudott, míg a kórházban voltam 4 napot (oda se jött, amikor bejöttek látogatni). Ez eléggé megviselt, de mikor hazamentünk 10 perc után már minden rendben volt, pakolta a cuccokat a helyére.

2.vagyok.Ne legyenek félelmeid,főleg,ha tudod mi volt a gond nálatok akkor tudatosan tudsz tenni ellene!

Nálunk ez így volt és van is:mikor hazajöttünk a kórházból is jött valaki babanézőbe,akkor a "nagyfiam" mutatta meg az öcsit mindenkinek.

Mindig mindenbe beavattam és kértem a segítségét és ha megcsinálta(pl odahozott egy pelust)akkor nagyon megdicsértem milyen ügyes!Vagy mikor a picit pelenkáztam a nagy meg csak játszott,akkor a picinek mondtam,hogy "látod milyen ügyes bátyusod van,mikor olyan nagy leszel mint ő te is ilyen szépen,ügyesen fogsz játszani"A kicsi örült,mert hozzá beszéltem,de a nagy is,mert őt dicsértem:)

Direkt a földre tettük a kis kádat eleinte,hogy tudjon ő is segíteni.

Ha mentünk az utcán,összefutottunk ismerősökkel és rácsodálkoztak a picire,akkor sokszor felhívtam a nagyra is a figyelmet,pl."és nézzétek ő meg milyen ügesen tud motorozni"(akkor ez volt a sláger) vagy milyen szép virágot/aranyos csigát gyűjtött.És akkor a nagy is kapott pár jó szót,máris nem érezte magát elhanyagolva.

Szóval ha odafigyelsz és megvan az egyensúly akkor kezdeti nehézségek után minden oké lesz,a nagyobbik belerázódik az új szituba és nem érzi majd magát elhanyagolva!

megint 2.,simán összejöhet!

A kórházban egy olyan anyuka volt mellettem,aki még megszoptatta a "nagyobbat" mielőtt elindult szülni:D