Megtagadhatom a nagyszülői láthatást ilyen esetben?

Így van, ez egy betegség, de neki kell eldönteni, hogy meg akar-e gyógyulni belőle. Mindezt saját tapasztalatból írom. Apósomat úgy ismertem meg, hogy alkoholista volt, egy elviselhetetlen ember, aki halálra szekírozta a családját, szörnyű volt. Mikor a sógornőm az első babáját és egyben apósom első unokáját várta, egyértelmű volt, hogy így nem mehet majd a közelébe. Aztán apósom kapott egy tipikusan alk.-ra jellemző epilepsziás rohamot, ami után bekerült az addiktológiára. Ez akkora sokként érte, hogy eldöntötte, hogy abbahagyja az ivást. Nagyon jó kezelőorvosa volt, írt fel neki gyógyszereket, amiket szépen lassan elhagyott egy idő után. Már 7 éve nem iszik, legfeljebb alkoholmentes sört, az orvosa engedélyével. Bocs, hogy hosszúra sikerült.

A kérdésedre válaszolva pedig, megteheted, hogy nem engeded a kapcsolattartást, de édesanyád ekkor kérheti a gyámhivataltól, hogy szabályozza azt. Ha a gyámhivatal eljárást indít a nagyszülői kapcsolattartás ügyében, meghallgat titeket, te pedig elmondhatod, illetve tanúkkal bizonyíthatod, hogy mért nem engeded édesanyádat a gyereked közelébe. Ekkor a gyámhivatal - más egyéb bizonyítási eszközt és az összes körülményt is figyelembe véve - dönthet úgy, hogy a nagyszülő nem alkalmas a kapcsolattartásra. De persze úgy is dönthet, hogy szabályozza a kapcsolattartást. Az már megint egy másik kérdés, hogy ha ennek ellenére sem engeded az édesanyádat az unokája közelébe, túl sok mindent nem tud tenni a határozat végrehajtása érdekében.

Anyukám is alkoholista volt, és hasonló gyerekkorom volt, mint neked.

Sajna anyukám szervezete az alkoholtól nagyon leromlott és egy banálisnak mondhatö betegségben meghalt már majd húsz éve, 45 éves volt. Nem éRhette meg az unokái születését. De, ha élne, és nem tudna változni, akkor nem engedném, hogy a gyerekeimmel legyen. Tudom, hogy betegség, de csak ő tudna meggyógyulni. Megtanultam a gyerekkoromban, hogy nem nekem kell szégyenkeznem és elnézést kérnem az anyám viselkedése miatt, de mire erre rájöttem, addig borzasztó volt a folytonos szégyenkezés. Azt is megtanultam, hogy nem szabad az én és a szeretteim életét alárendelnem az alkoholizmusnak. Ha ez érzéketllennek tűnik, akkor sajnálom, de soha nem tenném ki a gyerekeimet ennek. És igen le lehet tenni a poharat, de a támogatás nem elég, ha az illető nem akarja. Kedves kérdező, megértelek, és hidd el nem vagy felelős az anyukád tetteiért. Segítsd, támogasd, de ne rendeld alá magad és a családodat az alkoholizmusának.