Még mindig vinnétek tornázni, megtagadhatom a tornát?

Mi nagyon korán, 3 hónaposan kezdtünk tornára járni, izomgyengeséggel és laza ízületekkel vagyis hipotóniával. Az én fiam szó szerint végig szenvedte a foglalkozást, a szívem majd meg hasadt, mikor 45 percen át ordított az amúgy nyugodt békés babám. Mégis tudtam, hogy nek iés nekem is ki kell bírni, mert ez az érdeke. Ráadásul én abban a sajátos helyzetben voltam, hogy a sok súlyos problémás gyermek miatt nem volt hely számunkra a csoportos finanszírozott tornán, csak hónapokkal későbbre, ezért magamnak kerestem privát tornászt, 2400 Ft/alkalomért heti rendszerességgel, addig míg nem hozta be a lemaradást. Sajnos az izomgyengeség miatt nem tudott hason szépen nyújtott karral támasztani, nem tartotta a fejét, nem kúszott, oldaltámasszal és nme egyenes háttal ült. A tornának köszönhetően 3 hónap alatt utólérte a kortársait, megtanult egyenes háttal ülni, és ezerrel kúszni, majd mászni. Ezt követően már csak havonta 1 alkalommal mentünk kontrollra. 8 hónaposan felállt, 9 hósan kapaszkodva lépegetni kezdett, 11 hósan megtette az első önálló lépéseit. Az biztos, hogy torna nélkül nme tartanánk itt, és hogy most nem csak a mozgásán, de az értelmi képességein is látom a pozitív eredményt. Nem volt lehúzós a tornászunk, az elején megmondta, hogy ha nem viszem is tornára legfeljebb egy kicsit ügyetlenebb lesz a mozgása, nem szeret és nem bír majd tesizni, sportolni úgy mint más hasonló korú, fizikumú gyerek. én már ezt sem mertem megkockáztatni, mert hát milyen szar annak a gyereknek, aki mindig utoljára marad a sorversenyben, mert őt senk inem választja, vagy mindig lemarad, vagy őt dobják ki elsőnek, arról bnem is beszélve, hogy kigúnyolják. Aztán azt is mondta a tornász, hogy értelmileg pedig, ha kimarad bizonyos mozgásforma pl. kúszás, mászás, amit ők ugye a tiornával tudnak pótolni akkor is ah a gyerek magától nem csinálja, akkor valóban valamilyen részképsség elmaradásra lehet számítani, ahogy az első válaszadó is írta, ezt pedig ugye később kell majd korrigálni.és szerintem akkor már még nehezebb lesz. Mi is nehéz körülmények között élünk, így elég nehéz volt meghúzni a már amúgyis szoros nadrág szíjat. Én ezért nem is osztom az észt hogy mit tegyél, mert ezt nektek kell eldönteni, hogy tudjátok e vállalni, de elmondtam a tapasztalatom. Nekünk nagyon sokat segített, én mégegyszer így döntenék.