Közöltem párommal hogy apuka lesz, de nem olya reakciot kaptam mint vártam. Szerintetek?

Hát a történetből ítélve nem tervezett a kicsi,szóval nem lepődök meg a reakcióján.

Egyébként kezdeti ijedtség is lehet.Én nem haragudnék meg ha azt mondaná vetessem el,nem vetetném,hanem elmennék és felnevelném magamban.Első gyerekemet nem ölném meg semmi pénzért.Nekünk se tervezett a kicsi,de párom akkor volt 30 és azt mondta,én testem,én döntésem,ő támogat.1éves már a picink.Ő barátainak se volt babájuk,a milyenk után született meg nekik majdnem fél évvel.Bár ők tervezték már elöttünk is.Ja és mi párommal fél éve se voltunk együtt,mikor becsúszott a kicsi.

Szerintem ülj le vele beszélgetni mielöbb,hogy gondolja át mit szeretne,és mond el te is mit szeretnél.

Én 22vagyok,párom 32 már azóta,én ennyi idősen se vetettem el a kicsit,felneveltem volna a szüleim segítségével ,ha páromnak nem kell a gyerek.

Nem kell örökre együtt lennetek,de eléggé negatívan hangzik ez,ezek szerint akkor ő nem is tervez veled nagyon örökre.A gyerekkel meg mi lenne ha különmennétek?Semmi,élne és felnőne úgyis,ahogyan sok más több ezer gyerek is,köztük pl én is meg párom is.

6. vagyok

Ja,nálunk párom volt aki véletlen besikerültette a kicsit amúgy,szóval benne volt inkább a szándék rá,hogy babánk legyen.De persze ezt később mondta el csak,szóval végülis direkt csinálta a kicsit,bár mondta hogy nem gondolta,hogy elsőre össze is jön.

De ha kitett volna,én akkor is megtartom.De persze így csak,hogy lenne segítség.Amúgy mivel páromnak is kellett a pici,nincs már segítség ,mert messze vannak a rokonaim.De magamban a kicsivel visszaköltöztem volna oda hozzájuk.

A védekezés a nő feladata elsősorban s a nő döntése, hogy mennyire vállalja az esetleges teherbeesés kockázatát.

Részedről volt benne szándékosság vagy esetleg egy olyan érzés, hogy mi lenne, ha gyerekünk lenne?

Le kell ülnötök megbeszélni, hogy hogyan tovább. Első gyereknél azért én is meggondolnám, hogy elvetessem-e. Egy becsúszott harmadik gyereknél azért máshogy gondolkozik erről az ember, mint elsőnél.

Gondold át te is, hogy ha egyedül kellene felnevelned, akkor van-e segítséged. Ezt beszéld meg azzal is, akitől várod (pl. szülők), mert azért ők jobban tudják, hogy mivel is jár ilyenkor, ez részükről is egy áldozat azért, hiszen a szimpla nagyszülőségnél kicsit többről lenne szó.

Azt is gondold át, hogy egy gyerekkel új párt találni nem fogsz egyszerűen.

A párodnak mondd el, hogy milyen előnyei is lehetnek a gyerekvállalásnak. Némelyik haver irigykedni fog. Attól ő még találkozat velük, hogy van gyereke, nem kell kidobni a haverokat. Az is elég béna helyzet lenne, ha elvetetitek a "haverok miatt", aztán kiderül fél év múlva, hogy a másik barátnője is terhes. Akkor majd kiderül, hogy a másik haver erre büszke, apa lesz és a párodnak ég a pofáján a bőr, hogy ő meg így intézte el a dolgait. Ez nagyon magánügyetek. Magyarázd el a párodnak, hogy itt kizárólag rólatok van szó. Egy alakuló életútról, tervekről. Mondja meg most őszintén, hogy veled (gyerektől függetlenül) milyen tervei vannak. Biztosítsd róla, hogy te most nem azt akarod hallani, hogy imád és akarja a gyereket és örökké együtt, hanem az igazat. A saját és más idejét ne húzza azzal, ha hamis kapcsolatban van. Ha eddig valami oka volt rá, hogy "megtartott" (nem dumálsz sokat, jó a szex- ez neki pont elég), akkor most tudja, hogy nem csak ilyen vagy és ha anya leszel, akkor ez változni fog. Akar-e, tud-e elfogadni máshogy, mint ahogy most.

Emellett járj el rendszeresen orvoshoz, szedjél vitamint, ne igyál, vigyázz magadra, akárhogy is lesz. Tájékozódj arról, hogy mi van akkor, ha nem tartod meg. Egy ismerősöm volt ilyesmi szituban a múltkor. El kell menni egy családsegítő szolgálatféléhez majd és ott két alkalommal kell erről beszélgetni valakivel. Elsőre beszélgettek és max. 1 hét múlva vissza kell menned és elmondani a döntésed, ha elvetetnéd. 30 ezerbe kerül amúgy, amit csekken kell befizetni.