Mikor kezdtél el gyermekednek mesélni?

Pici kora óta igyekeztem beszélni hozzá, mondókázni, énekelgetni. Akár újszülöttnek szoptatáskor, sírás közben megnyugtatásul, de mikor már ki voltam készülve, akkor meg mondogattam szépen, hogy anya elég ideges és fáradt, aludjál el gyorsan, hogy én is alhassak- sokszor rímesen sikerült :)

Ahogy elkezdett fogni, nézegetni dolgokat, akkor már adtam a kis kezébe textil babakönyvet- próbáltam az egy-egy képen lévő állatokat mutatni, a hangját utánozni, lapozni (ő meg összerágta, meggyűrte, nézegette).

Ahogy ült, az ölembe vettem és textil vagy nagy képes lapozós könyvecskékből már olvastam neki olyan 7-8 hónaposan biztosan.

Klasszikus esti mese is nagyon hamar, 1,5 éves kora előtt már volt, hogy így szokja meg az esti rutint (evés- mese-fürdés-alvás nálunk a sorrend).

Ma már kiscsoportos ovis, minden nap van esti mese, hétvégén vagy ha otthon vagyunk, akkor a délutáni alvás előtt is.

Megszokta, szereti.

"olvasni" is szeret- hozza a kedvenc könyveit, nem tépi az oldalakat, megbecsüli a könyveket, a képek alapján felidézi a történetet, néha már "ő mesél" nekem.

Szerintem nagyon jó "befektetés" olvasni a kicsiknek- a mondókákat gyorsan megjegyzik, az enyém a dallamokat is- a meséket pedig várja és szereti (...és igen, néha két hétig is ugyanaz a 2-3 megy). Ha mellette még azt is látja, hogy otthon a szülők is olvasnak, akkor duplán hasznos.

Mi szoktunk könyvtárba is járni (rengeteg könyve van, de az élmény egészen más) és nagyon büszke, ha elhozhatunk valamit egy pár hétre.

Lányom kb. 1,5-2 éves korától szerette meg a meséket, vagyis ekkor volt türelme odaülni az ölembe, egy-egy mese erejéig.

Amúgy előtte is olvasgattam neki, no meg állandóan magyaráztam mindenről. Szerintem ezt hamar el lehet kezdeni, mert az egyik legjobb dolog a gyerkőcnek.

S nem csak esti meseként, hanem a nap bármelyik szakában.