Van itt egyedülálló Anyuka?

Igaz, nem egyedülálló vagyok, csak a férjem külföldön dolgozik, így csak hétvégente van itthon, de az is arról szól leginkább, hogy a nagyobbik gyerkőc kisajátítja magának. Van egy négyéves fiunk és egy 4 hónapos kislányunk. Segítségem nekem sincs, bár szülők vannak, de nem segítenek semmit. A hétköznapokat eleinte elég nehéz volt megoldani, most már kezdek belejönni, de még így is vannak nagyon nehéz napok. Gyakran érzem magam nagyon egyedül, olyankor telefonálok a nővéremnek, vagy felhívok egy-két barátnőt. Utóbbival az a baj, hogy ők zömében dolgoznak, és baromira nem érnek rá velem cseverészni, szóval ez sem annyira segít. Baba-mama klubokat szoktam még nézegetni, de az meg annyira nem az én világom. :(

Lehet tudni, hogy miért maradtál egyedül? Remélem, nem bánod, hogy írtam.

Úgy oldottam meg a napokat, hogy mindig csak az aznapra figyelek.

Ha belegondolnék, hogy még X hónapig egyedül kell lennem a gyerekkel, beleőrülnék.

Még csak most jön a dackorszak, óvoda...előre félek, ezért jobb nem is gondolni rá.

Sokszor van olyan napom amikor teljesen magam alatt vagyok, sokszor félek még boltba is elmenni, nem akarok emberekkel találkozni sem, rosszullét kerülget, ha ki kell lépnem a lakásból. Bevallom, heti kb. egyszer jól leiszom magam, na meg sokat eszek vígaszképp, bár ez mind csak látszatmegoldás, valójában csak a pénzem viszi.

Baromi nehéz, pláne, ha anyagilag is a padlón van az ember és egyéb gondjai is vannak, de meg lehet oldani, mivel muszáj, hiszen a gyereket nem lehet leadni megőrzőbe mikor elegünk van belőle.