Miért jó többesszámban beszélni a gyerekről? Nem ő, hanem mi?

Rengeteg mindent közösen él meg az ember a gyerekével. Pl lehet, hogy nem anyuka lesz szobatiszta, de az ezzel járó megpróbáltatásokon anyuka is keresztül ment. Ugyanígy ha jön a foga a gyereknek vagy megbetegszik stb. Ezek közös élmények és van sok anyuka aki ennyire beleérző :)

Az én fülemet nem bántja, bár nekem sosem állt rá a szám.

Engem ez teljesen kiborít. A barátnőm folton így beszél. Amikor otthon volt a gyerekével, felhívtam, hogy megkérdezzem, hogy van, erre az volt a válasza, hogy éppen hasmenésünk van. Pedig csak a gyerekének volt hasmenése, de én ellenben azt kérdeztem, hogy ő hogy van. Vagy ha megkérdeztem, hogy ő éppen mit csinál, akkor ezt válaszolta: éppen mászunk meg már fel tudunk kapaszkodni a kiságy szélére.

Szóval engem az különösen kiborított, hogy amikor az érdekelt, hogy a barétnpm hogy van és mit csinéál, ő akkor is a gyerekének a dolgait mondta, ráadásul többes számban!!!

Persze tudom, hogy ilyenkor megbolondulnak az anyukák, és nem is tudnak függetlenedni a gyereküktől, így nem is szóltam rá, de már sosem tudok úgy beszélgetni vele, mint régebben, mert folyton arról beszél, hogy oviba megyünk, leestünk a hintáról, tornyot tudunk építeni kockákból meg ilyenek.

nekem meg olyan szokásom van, hogy a gyerek helyett beszélek, mert ő nem tud

pl most sírok, mert hát olyan nagy katasztrófa, hogy pelenkáznak ám :)

de nem is tudtam, hogy ezek visszataszító dolgok.