Szerintetek én mit várhatok el a páromtól? Ezek alapján mennyire kérhetem hogy, segítsen a baba körül?

Vállalkozók vagyunk, ami mostanában nem egyszerű dolog. És mióta itthon vagyok a babócával sajnos nem tudok segíteni a páromnak. Ezért most neki sokkal több a munkája. Ezt meg is értem, de sajnos sokszor érezteti velem hogy, haszontalanabb vagyok mint ő. Mint anyagilag, mint mindenhogy. Rossz érzés hogy, állandóan azon kell tepernem valahogy nehogy belémkössön. Ez sokszor nem sikerül és nem nagyon érem utol magam. Igaz, néha már nem is érdekel az egész. Kicsit belefáradtam. Van egy négy hónapos kislányunk, gyönyörű otthonunk, kocsink meg minden ami kell, de a kapcsolatunk sajnos egyre rosszabb. Az a baj hogy költekezéssel élem ki magam. (leginkább a babócára meg az otthonunkra költök és nem magamra) Igaz a párom se kutya ilyen szempontból. De ha ő vesz valamit az nem számít mert most ő keresi a pénzt. Mindíg én vagyok a porondon. Sosem vagyok elég jó.

Most már ott tartunk hogy, semmire nem merem megkérni, mert egyből jön a dobálózás. Ha már 10 percig kell vigyázni a lányára kiabál hogy, mikor megyek már. Pelenkázni akkor pelánkázik ha már 100-szorra kérem. Régen fürdetet, de most már azt sem csinálja. Azzal is baja van hogy, van egy kutyánk és ő most rámaradt. Ha hazajönn akkor is csak neki áll dolgozni vagy max játszik. Mire oda kerülünk hogy, nézhetnék egy filmet akkor meg elalszunk mind a ketten. Ne haragudjatok a panaszkodásért! Nagyon jó hogy, van miből élnünk! De látjátok sajnos ez már semmit nem jelent. Tudom, sokan még így is cserélnének velünk, de ők nem tudják hogy, én már mennyire el vagyok keseredve.....Sajnos a pénz nem minden! És ez nagyon igaz!

Félek hogy, ezt már nem lehet visszacsinálni...