Egy műtét miatt nem lehet gyerekem soha Nem tudom feldolgozni Van valaki hasonló helyzetben? Eléggé el vagyok keseredve

Nekem sem lehet.

Nagy ügy, kerestem más életcélt, és most már nem is akarok, mert remek így az életem.

Nekem sok éve derült ki, hogy nem lehet babám. Akkor úgy éreztem, belehalok, feldolgozhatatlan és mindenféle rosszat. Nagyon belesodortam magam a negatív lelki dolgokba. Aztán az ezoteria felé fordultam választ keresve. Választ nem kaptam, valamiféle nyugalmat igen. Most van egy párom, aki mellett visszanyertem azt a tudatot, hogy NŐ vagyok - csupa nagy betűvel. Hogy Ákost idézzem: "Nem ide jöttem, nem ezt akartam": most mégis terhesek közt dolgozom. És dolgozom fel a történteket.

Keress valakit aki segít. Ismerőst, barátot, szakembert mielőtt rámenne az életed és olyan mélységekbe sodornád magad mint én tettem anno.

Mindent túl lehet élni és ami nem öl meg...

Kívánom, hogy találd meg a lelki nyugalmadat, a feldolgozás útját.

Első vagyok: nyersnek tűnhettem, bocsánat, de már sikerül így felfognom, és ez jó.

Mikor megtudtam, hogy 99%-ban teherbe sem eshetek betegség miatt, nagyon kiborultam.

Sírtam egy csomót, selejtnek éreztem magam, és a párommal komolyan leültem beszélni, ha gyereket akar, tőlem nem kaphatja meg, és ha emiatt elmenne, teljesen megértem.

Ő maradt, lassan elfogadtuk, hogy nem lesz gyerekünk.

És ahogy múlt az idő, talán tudat alatt, de olyan életet alakítottunk ki a kedvessel, amibe bele sem fér a gyerek. Így is nagyon jól érezzük magunkat, szeretjük egymást, am hobbinkat, a munkánkat (ő kevésbé), és így nincs felesleges vágyódás.

De, ehhez idő kell, sok, türelem és megértés a csaáld felől is.

És egy jó tanács: ne hagyd sajnáltatni magad, mert csak még inkább begubózol.

szia én 25 éves voltam amikor ki kellett venni a méhem, tény akkor már volt egy 1 éves lányom így van saját gyermekem, viszont mindig nagy családról álmodtam, szóval így is elég sokkoló volt, de úgy voltam vele, hogy ha ez az ára, hogy éljek, akkor nem érdekel... azt soha nem gondoltam, hogy emiatt nem vagyok nő, a nőiességet nem egy belső szerv határozza meg, szóval ha esetleg ilyen gondolataid is vannak ezt gyorsan felejtsd el :)

azt írod, mennyire tudod más gyermekét is szeretni... akkor van lehetőség, hogy anya legyél... ahogy a 2-es (?)válaszoló írta, örökbe lehet fogadni :) nekem a vér szerinti lányom mellett van egy pici örökbe fogadott kisfiam is :) őszintén mondom, hogy semmi különbség nincs a kettő között, ugyanúgy imádom mintha én szültem volna :) szóval fel a fejjel, nincs még minden veszve!!! :)