Mivel lehetne ezt a félelmet oldani?
Egy éves, egy-két hete tanult meg tolatva lemászni a bútorokról. Nagyon élvezte, bőszen gyakorolta.
Néhány napja lemászás közben beakadt a lába és leesett az ágyról. Fizikailag szerencsére nem esett baja, de azóta nem hajlandó semmiről lemászni.
Ha nagyon szeretne lejutni, akkor izgatottan mozog a bútor szélén, de a tehetetlenségtől egy idő után dühössé, frusztrálttá válik.
Ha hasra fektetem és lelógatom a lábát, akkor néha lecsúszik, de iszonyú óvatosan, milliméterenként engedi magát. Az esetek másik részében addig kepeszt, amíg visszahúzza magát a "biztonságba".
Történt ilyesmi valakinél? Mivel oldhatnánk a kialakult félelmet benne?
Nem vagyok valami nagy szakértő gyerekek terén, de a félelmek akkor szoktak elmúlni/csillapodni, ha rájön az ember, hogy nincs mitől tartani. Egy trauma után nehéz újra belevágni, ez természetes. Gondolj arra, ha valaki gyerekkorában majdnem megfullad, de megmentik, nagyon nehezen veszi rá magát, hogy megint ússzon.
Szerintem csináld tovább ezt a hasra fektetés, láb lelógatós dolgot, valószínűleg egyre bátrabb lesz! Fontos egyre kevésbé segítsd, inkább csak "szoktasd vissza". Vagy rájön, hogy nem kell félnie, vagy továbbra is félni fog...
válasza:Korábban is voltak elrontott mozdulatai, amikor megbillent, de mindig mögötte ültem és néha a levegőben kaptam el.
Most apukám vigyázott rá és lassan reagált, így fájdalmas landolás lett a vége, állítólag az oldalára esett. 3 napja történt, de azóta is óvakodik a lemászástól. (Szegény apukám meg azóta ostorozza magát, pedig ilyen előfordul.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!