Kéretlen figyelem, mihez kezdjünk vele?

Zárt, közös udvaron lakunk, több lakás is van az épületben. Az udvarból mindenkinek szokásjog alapján van "saját" területe.

Az elrendezés miatt, ha vaalki kint van és kijön egy szomszéd, könnyű észrevenni.

A probléma az egyik idősebb férfiszomszéddal van. Nagyon kedves és jószándékú, de iszonyúan tapadós. Imádja a gyerekeket, de ez sajnos abban testesül meg, hogy ha kilépünk az ajtón a gyerekkel, azonnal ott terem és nem lehet levakarni.

Ráadásul beszédkényszeres, 4-5 sztorit ismételget állandóan. Mentálisan teljesen jó állapotban van, ez csak egy rossz szokás részéről.

Múltkor kismedencét fújtunk fel, ott nyüzsgött, kéretlen tanácsokat adva. Már hátat fordítottunk, egymással beszélgettünk, mégis maradt és mondta, mondta, mondta.

Nem akarok teljesen elszigetelődni tőle, de ez nagyon sok, hogy MINDEN egyes alkalommal, ahogy lenyomjuk a bejárati ajtó kilincsét, 5 másodpercen belül a sejhajunkban van. A gyerek persze minden figyelemnek örül (1 éves), ő örömmel üdvözli, ez meg még inkább felbátorítja.

A többi szomszéd normális, ritkán jönnek oda és csak egy-két percre, inkább a bejáratnál állnak meg hosszabb időre babázni, de láthatóan ők veszik az adást, hogy mikor nem terhes ez.

Van egy másik család, két gyerekkel, a kisebb hasonló korú. Ott is sokat nyüzsög a bácsi, de ők szociálisan eléggé rossz helyzetben vannak, kevés rokonnal, így amolyan pótnagypapa náluk.

Az már hatalmas előrelépés, hogy a gyerekhez nyúlkálásról leszoktattuk, mert finoman szólva nem egy ápolt ember. Amikor egy alkalommal a férjemtől (ő volt kint a gyerekkel) két méterre egy ezerszer használt, retkes zsepkendővel megtörölte a baba arcát, akkor a birkatürelmű férjemnél is elpattant valami és csúnyán kiabálva elzavarta, nagyon felhúzta magát.

Mit csináljunk, hogy ne is vesszünk össze vele, de ne is legyen állandóan a hátsónkban, ha kitesszük a lábunkat?