Jol dontottetek, amikor nagyon kis korkulonbseggel gyereket vallaltatok? Miert igen/nem?

Nem tudom mi a nagyon kicsi neked, az enyémek között 17 hónap van, fiúk és még bölcsis a kicsi, de már most is látszik, hogy vannak egymásnak. Püfölik egymást, keresik egymást, utánozzák a hülyeséget és a jót is. Semleges terepen védelmezik a másikat (játszótér, gyerekprogramok) Az az első reggel, hogy hol a másik - és nem minket rohannak le :P

Jó rájuk nézni, komolyan. Nem egyszerű, de csak azért, mert sokkal jobban korlátoz, mint egy gyerek. Lehet, ezt nagyobb korkülönbségnél is így érezném, mivel ott is két vagy több gyerek igényét kell követni. Ameddig csak egy volt, minden felé mentünk ketten, hegyet másztunk, vonatoztunk, utaztunk majdnem 1,5 évig. Most kettővel kicsit húzós belevágni 3-4 órás programokba, vagy egy sima bevásárlásba is, ha egyedül vagyok (testvérfellépő, vagy háti hordozó baráti, de már 16kg körül vannak +/-).

A kérdésre rövid válasz, hogy egyáltalán nem bántam meg. Nem tudom, milyen nagyobb korkülönbséggel, de még a két pelusos időszakuk sem volt annyira rossz, hogy megbántam volna. Most meg egyre jobb a kapcsolatuk már, egyre jobban örülök, hogy így alakult.

De mondjuk én szerencsés vagyok a gyerekeimmel, ők 1. hónap után alszanak éjjel és nem szoptattam csak 3 hónapig őket, mert úgy jött ki, onnantól minden sokkal egyszerűbb lett és rengeteget könnyített, hogy éjjel elkezdtek egyszerre aludni 11-12 órákat. Az első 1 hónapban persze nem tudtam én sem, hogy mihez kapjak, de gyorsan levonult ez is.

1 év van közöttük. Nyilván nem így terveztük, be is voltam tojva rendesen, de utólag azt mondom, jobban nem is alakulhatott volna.

A pici fiam az első pillanattól imádta a húgát. Mivel beszélni még nem tudott, leült mellé, és órákig zümmögött neki, még a kiságyba is bemászott mellé. A pici legszebb mosolya mindig a tesóé volt.

Szoptatáskor a nagyobb is odabújt hozzám, és persze sorban állt a pelenkázónál is. Nagyon hamar összenőttek, és meglepően kevés volt a veszekedés. Ehhez azért kellett a fiam nyugis, alkalmazkodó természete is. Az ovit külön kezdték, de nem volt jó nekik, így váltottunk, ahol együtt lehettek. Lettek külön barátok, de a fél szemüket egymáson tartották.

Suliba is együtt mentek, a nagyot költözés miatt visszatartottam.

Középiskolát is együtt választottak, egy osztályba járnak. Sok mindenben eltér az ízlésük, vêleményük, de ez valahogy nem zavarja őket, annyi más dolog a közös. Pl a barátok nagy része.

Azt mondják, ők ikrek, csak nem egyszerre születtek.

Egy dolog biztos, hálás vagyok a sorsnak, hogy így akakult.

3-as vagyok. Azt még hozzátenném, hogy rögtön kiszúrják, ha a másikat bántja valami, a lányomban főleg erős késztetés van, hogy óvja a bátyját.

A másik, hogy gyakran befejezik egymás mondatát, vagy úgy mesélnek, hogy mondat közben veszik àt a szót, aztán vissza.