Mas nincs kiborulva az egy eves gyereken, csak en?

De ha tud járni minek vinnéd már babakocsiban?

Sétáljon,te meg ne siess,nézzetek minden bogarat,tócsát,fűszálat,mert őt ezek érdeklik. Vagy bicajjal is elviheted játszórq,ott kiveszed és játszik egyet,aztán hazatekersz vele.

De ezen a hozzáálláson csak te tudsz változtatni!

Na igen, mi kimegyünk minden nap, mert menni kell a tesóért. De nehogy azt hidd, hogy az olyan sokat számít :D Ha csak annyit vagyunk kint, amíg a tesóért elmegyünk (pedig nem csak annyi, hogy kocsiba be, kocsiból ki, busszal járunk, és a buszmegálló sem a ház előtt van, sétálni kell odáig is azért), az olyan neki, mintha ki se mentünk volna. Ha egészen az iskoláig gyalog megyünk, és onnan haza is gyalog, ami így oda-vissza kb. egy óra, na az már valami. De mi igazából kétszer kell, hogy kimenjünk, így van egy rövidebb séta délelőtt is, minimum 20 perc, de van, hogy épp az a hosszabb, mert akkor jobban ráérünk.

Amúgy meg használd ki, hogy neked csak ő van, és nem kell időre sietned MINDEN-EGYES-NAP a tesóért. Soha annyit nem csavarogtunk, voltunk friss levegőn kötetlenül, minden sietségtől mentesen, amíg csak a nagy volt, és vele voltam otthon. Na vele tényleg akkor mentem ki, amikor NEKI a legoptimálisabb volt, és nem akkor, amikor amúgy is el kellett már indulni mindenképp.

Egy már járni tudó kis egyévessel meg pláne ki lehet már menni, és nektek a legjobb, mert nem kell valahová mennetek, hanem csak úgy, a séta kedvéért vagytok kint. Bőven belefér, hogy csak kint jöttök-mentek a ház előtt, mert neki akkor és ott épp ehhez van kedve, így is a levegőn van, mozog is, lát, tapasztal.

Az én egy hét híján egyévesem még nem megy, három napja kezdett csak lépegetni kapaszkodás nélkül, de kb. 3-4 lépés megy neki lecsücsülés nélkül, szóval mi még kint nem sétálunk, babakocsi van, néha ő is unja, bár én ilyenkor szembe fordítom magammal, nem kifelé néz, ha hisztis, ilyenkor, ha engem lát, megnyugszik. Ha nagyon hisztis nap van, akkor meg már eleve a hátamra véve indulunk útnak. Igaz, télen nagyon nem szeretek hordozni, nincs akkora kabátom, ami alá ketten beférnénk, kabáton kívülre felvenni meg iszonyú macera, mire felszenvedem a gyereket, már hatszor leizzadok, de ha sikerül elindulni, kint már garantáltan lenyugszik a hátamon. És ha nagyon az idegeimen táncol, akkor tudom, hogy eljött a séta ideje. Sokszor tényleg elég csak 20 percre kimenni, sétálni pár kört, és utána itthon sokkal nyugisabban folytatjuk.

Egyébként az én gyerekem is tombol, nehogy azt hidd, hogy nem :D Ha valamit elveszek tőle, olyan éktelen üvöltésbe tud kezdeni, hogy nem merem elképzelni, mit hisznek rólam a szomszédok. Most éppen enni sem akar ő sem nagyon, egyszerre jönnek a szemfogai és a rágófogai is, feszül szegények az egész ínye, vannak napok, amikor jóformán csak szopizik, de még az is kellemetlen neki néha. Én ebből nem csinálok ügyet, mivel tudom, hogy amúgy jó étvággyal eszik, szépen rág már darabos kajákat is, eszik-iszik eleget, ha éppen nem kínozzák a fogai.