Szerintetek késő egy negyvenes pasinak nősülni és első babát vállalni?

Mert akik fiatalon kerülnek össze, azok tuti éretlenek a szülői szerepre és úgyis szakítanak ugye? :D Akik meg 30 felett találkoznak az mindenre garancia ám........ :D

Akárki akármit mond, valami nincs rendben avval aki 40 évesen is egyedül van. Annak rendszerint oka is van. Biztosan vannak rendes emberek is akiknek így alakult, én egyet ismerek a több százból. A többi szimplán csak hülye. ;)

Szerintem is általában valami gond van,ha egy ennyi idős nő vagy férfi egyedül van.

De saját ismerettségi körömben sokféle ember van. Van,aki nehezen ismerkedik,van aki rossz házasságban él,mégse válik.

Ém is -rossz kapcsolatos szültem az első fiatalon. 3évet szenvedtem hátha... külön mentünk,megismertem mostani párom. Van közös gyerek is,25 évesen gyerekkel is kellettem egy 31éves férfinak,akit elötte csúnyán átvert egy 43éves nő,6éven át...

Tehát ő is,én is rossz kapcsolatra pazaroltuk az éveket.

Neked korban 35 -40-es kell. Itt mind vagy házas,vagy egyedülálló gyerekkel,vagy ha egyik se,akkor karrierista vagy még mindig bulizik.

Mennyire negyvenes pasi? Ha közelebb van az 50hez, mint a negyvenhez, akkor szerintem túl idős hozzá.

A megállapodással semmi gond nincs, 60 évesen is lehetsz szerelmes. Egy kisbaba felneveléséhez számomra túl idős vagy. Majd 70leszel, mire leérettségozik. Szerencséd lesz, ha megéled azt a kort.

Én a helyedben elvált kisgyerekes nő gyermekén élném ki az apáskodást. Amúgyis is nehéz korban hozzád illő 40körüli nőt megfogni és rádumálni egy kisbabára.

Szerintem igen, késő.

Leírom azt is, hogy miért.

A szüleim későn ismerkedtek meg, és nem is jöttem össze hamar. Anyám 40, apám 42 volt, mikor világra jöttem.

Egész életemben küzdöttem azzal, hogy hatalmas köztünk a generációs különbség. Mikor én 10 éves voltam, akkor anyám és apám se volt már fiatal. Sose mentünk kirándulni, nem focizott vagy játszott velem soha egyikük se. Egyáltalán nem volt türelmük ennyi idősen egy gyerekhez, egy kamaszhoz még kevésbé. Rettentően sokat szenvedtem emiatt, és irigyeltem azokat, akinek a szülei még fiatalok.

Aztán 14 voltam, mikor apu meghalt.

Innentől csak nehezebb lett minden, főleg úgy, hogy anyám már rokkantnyugdíjas volt előtte is.

Van egy barátnőm, neten ismertem meg, neki is hasonló korú szülei vannak, még mindketten élnek.

Azért ismerkedtünk meg egy fórumon, mert amíg más érettségi után kirepül és éli az életét, mi beteget ápolunk: ő kettőt, én egyet.

Az a baj, hogy biológiailag nem vagy túl öreg, hogy gyereked legyen, tehát létrehozni még sikerül. De innentől jön az, hogy meredeken zuhan az egészséged, az állóképességed. Te se fogsz 50 évesen négykézláb menni egy kisgyerek után, meg építőkockázni a szőnyegen, nehogy azt hidd!

A másik oldala: hasonló korú nőt kéne találnod, akinek még nincs gyereke. Márpedig akármilyen csodás az orvostudomány, akkor sem a legjobb 40 körül szülni az első gyereket. Pl. a Down-kórra sokkal több esélye lesz, de más genetikai betegségekre is. Te örökítő anyagod se olyan már, és a nőé se.

Ha pedig fiatalabb nőt keresel, aki még ideális korban van a családalapításhoz, akkor kösd föl a nadrágod, mert egy 25 éves nő nem fog akármilyen negyvenessel összeállni.

Nem keso, de tegyel le az igenyekbol, mert ennyi idosen a nok vagy elvaltak gyerekkel, vagy az a fajta amelyik nem akar gyereket.

Nem mondom, hogy gond van veluk,mert ez nem mindig igaz. Tobb egyedulallo , gyermektelen 35-40 evest ismerek, de ok nem is akarnak igazan senkit. ( az vajon veletlen, hogy mindegyik 100 kilo korul van ? )

En 36 vagyok, egyedul egy kicsivel, es remelem talalok meg majd valakit, de azert lassuk be a 40 eves ferfi korosztaly eleg lerobbant, ivos,vagy nem ad magara.