Más is érezte azt a babájával az első hetekben, hogy a bezártságtól, fáradtságtól és az állandó sírástól felvágná az ereit, vagy mindenkinek élete legszebb időszaka, babaillat és vattacukor volt?

Nem vágtam volna fel az ereimet (ilyet tényleg nem éreztem), de sokat sírtam, a kisfiam is folyton sírt, fáradt voltam, kétségbeesett, hogy hogy fogok helytállni stb. Mindig aludtam, amikor a kisfiam aludt, így éltem túl az elsö kb. 2 hónapot, ja és hatalmasakat sétáltam a kisfiammal, kendőben felkötöttem magamra, azt imádta, akkor csendben volt☺ most lassan 4 éves, azóta már van egy lassan 2 éves kislányom is, Vele már minden rendben volt, babaillat volt és vattacukor, bár akkor is kimerült voltam, de már tudtam, mi a dolgom☺szval kitartás, az első hónapok után hirtelen lesz minden szuper. Nekem a 3. hónap hozott megkönnyebbülést, és amikor először hangosan kacagott a kisfiam (3 hónapos volt). Felejthetetlen, beleégett minden idegsejtembe az a gyönyörű kacagás, én akkor váltam igazán anyává, és akkor éreztem először olyan mindent elsöprő erővel, hogy a gyermekem és én összetartozunk. Azóta napról napra erősödik ez az érzés. Imádom Őket!

Szval kitartás. Aludj, amikor csak tudsz!

Miért kellene bezártnak lenni egy babával?

Már egy hetesen is ott lehet hagyni fél órára (az apukával, nagyszülövel, szomszédasszonnyal, stb) és elmenni sétálni.

Két hetesen ar nyugodtan lehet a babával sétálni menni, neki is jót tesz, ha nemcsak a szobában van.

HA állandóan fáradt vagy, akkor pihenj többet (ha a baba alszik, feküdj te is le, és aludj).

Nem derül ki, KI sír állandóan, ha a baba, akkor keresd emg az okát, mert egy egészséges, jól tartott baba nem sír, ha meg te, akkor veled vannak iogen komoly problémák.

Egy kisbabával eleinte nem túl egyszerü, de ilyen pánikba esni, ahogy írod, az nem normális részedröl.

(Négy gyerekes anya vagyok, és ugyan nem volt mindig minden "babaillat és vattacukor" - hbár ilyen furcsa kifejezést még sosem hallottam -, de egyszerüen meg kell szervezni az életet és feleannyi probléma lesz)

Nyugi, nem vagy egyedul.

Akinek ilyen nem volt, az szerencses, illetve jol megszervezte az eletet. De nem mindenki ilyen. Van, akit a gyermekagyi depresszio sem kerul el, nem kell azzal nekirontani, hogy vele van a komoly baj!

En depresszios lettem, ongyilkos akartam lenni. Allandoan szorongtam, a baba sokat sirt, nehez volt. Kb 3 honap utan konnyebb lett, de igazabol 6 honap utan lettem jobban.

Ez lehet atmeneti nalad, de lehet depresszio is. Tudasd a kornyezeteddel, mitol szenvedsz, segitsenek be. Plusz figyeljenek rad, mert ha depresszio, orvosi segitseg kell.

Nekem rózsaszín minden a mai napig (december végén lesz 8 hónapos). Nem tudom, hogyan, vagy miért, de a kislányunk egy földre szállt angyal. Nyugodt, sosem sír, mindenkivel jól elvan és a térképről le lehetne vele menni, annyira mindegy neki, éppen hol vagyunk. Szóval én sosem éreztem azt, hogy erre nekem nincs szükségem, pedig nem terveztünk babát egyáltalán és még csak 21 éves vagyok.

Viszont látom az ismerettségi körünkben is, hogy nem minden baba ilyen, sőt... Az unokatesómék fia pl. 16 hónapos és a mai napig egyetlen éjszakát sem aludt át, 2-3 alkalommal tuti felébred. Nálunk a lányunk meg 2 hetes kora óta reggel 9-ig biztos alszik, ébredés nélkül. Ott már tényleg látszik a szülőkön a fáradtság, ráadásul a kicsi gyakran sír, ha nem látja a szüleit, vagy a legkisebb dolgon is úgy kiborítja magát, hogy fél órán át ordít, mintha ölné valaki.

Szerintem próbálj magadra kicsit több időt fordítani. Nem félnapokat, hanem mondjuk bízd egy kicsit a férjedre a babát, addig te menj el kávézni/sütizni a barátnőiddel, vagy esetleg nézz meg 1-1 részt a kedvenc sorozatodból, menj el sétálni, vagy tornázz egyet, ha már szabad.

Én nem éreztem a bezártságot, mert mindig mentünk valahová már a kezdetektől. Nekem tavaszi a babám, így volt, hog séta közben kiültünk valahová kávézni a barátnőimmel, vagy elmentünk ebédelni, meglátogattuk apát. Aztán egyre nagyobb lett és így sűrűsödtek a programjaink is. Vagy volt, amikor semmi kedvem nem volt még csak átöltözni sem normális ruhába, sminkelni, ezért "pizsamabulit" tartottunk, átjöttek a nagyik/a barátnőim/a kisbabás, kisgyerekes barátnők és itthon voltunk, főztünk/rendeltünk, csináltunk koktélokat, medencéztünk, vagy csak pihentünk és beszélgettünk. Szóval én tényleg úgy érzem, eddigi életemben ez az egyik legjobb időszak. Bár igaz, hogy én a jogi egyetemet hagytam ott a baba miatt, azután szerintem még egy nyűgös babával is felüdülés lett volna az élet... :D

De ha nagyon úgy érzed, hogy ezt nem bírod kezelni, boldogtalan vagy, lehet érdemesebb lenne szakemberhez fordulnod. Kitartást és boldog babázást! :)

Soha nem voltak ilyen gondolataim, alig vàrtam, hogy vilàgra jöjjön és mikor megszületett, oda voltam a boldogsàgtól. Ez máig sem vàltozott, nem is fog. Azt éreztem/érzem, hogy mostmàr tényleg mindenem megvan a teljes boldogságomhoz.

Maximum fàradtabb voltam az éjszakai kelésektől, ami nem volt megszokva, de visszagondolva az sem volt vészes.

Nem volt sírós, nem volt hasfàjós, habàr szerintem ehhez nagyban hozzá tudunk jàrulni. Az én mosolygós Kisfiam csak boldogságot ad nekünk.

Szóval igen, babaillat, vattacukor :)

Hű, hihetetlen, hogy az, aki felhívja a figyelmet arra, hogy ez depresszió is lehet, ami veszélyes és kezelést igényel, le lesz pontozva.

Az ember pont a sorstársaktól, édesanyáktól várná a segítséget, támogatást- helyette tőlük érkezik a kritika.

Pedig ez bizony nem gyerekjáték, odafigyelést igényel!

Bárcsak mindenki felhőtlenül tudná élvezni a babázással töltött időt! De nem, inkább még keltsünk bűntudatot abban, aki erről beszélni mer!