Nem akarom ki élni magam hanem családot akarok akiket szerethetek, miért vagyok ilyen? Miért érzem ezt? 17/L

Tipp: mert nincsenek valós lehetőségeid és ezért ezt, a szerinted elérhető jövőt látod a boldogságként.

De illúzió. Kemény munka a gyerekvállalás, sok befektetés, kevés hozadékkal.

Miért lenne ez az egy lehetősége? Egy nő BÁRMIKOR talál magának férfit, a kérdés, hogy milyet? Nyilván a kérdező nem egy olyat, akar aki még 30 évesen is hajtja azokat a nőket, akik a tipikus "örök fiatalok" minden értelemben.

Teljesen normális is lehetne, amire vágysz, de ma már ez az abszurd, sajnos. Nem azt mondom, hogy egy férfi a normális egy életen át és mindenkinek így kellene, de azért nem lenne szabad ennek hihetetlennek lennie. Én örülnék a helyedben, mert szerintem a korod ellenére éretten látod a világot, nem arra vágysz amire ma sok lány.

Bízom benne, hogy megtalálod azt a férfit :)

Szia!

Nehogy azt hidd, hogy veled van a "baj". A kislányok babáznak, mert már kicsi korukban benne van az anyai ösztön. 16 évesen döntöttem el, hogy fiatal anyuka leszek mert ez teszi teljessé a nőt, és ez tesz igazán boldoggá. Nem a buli. AZ ideiglenesen jó, és ideig óráig boldoggá is tehet, de egy gyerek, egy család az már teljesen más. Az egy életre boldoggá tesz. Én 20 évesen szültem, most lesz 3 éves a kislányom, és 10 hetes terhes vagyok. Nem bántam meg. Nem veled van a baj. A mai világgal van baj.

Azért, mert fogalmad sincs az életről meg a párkapcsolatokról. Ez csak nagyon ritka esetben működik úgy, hogy egy pasit akarok és kész.

A kapcsolatokat is tanulni kell, és könyvből meg az internetről nem lehet megtanulni, csak elrontott kapcsolatokból.

Ráadásul a személyiséged sem alakult még ki teljesen, honnan tudod, 20 év múlva milyen pasit akarsz majd?

És ha most megszeret valaki, te pedig - szükségszerűen - változol, hiszen még fel kell nőnöd, miből gondolod, hogy megváltozva is szeretni fog az illető.

Ha ez olyan egyszerű lenne, ahogy gondolod, nem lenne ennyi válás meg szakítás.

Én bár gyereket nem akartam annyi idősen,mint te,de én nem is jártam bulizni. Első barátom akkor volt,3 évig voltunk együtt. Utána volt másik,vele kicsit több,mint egy évet. Vele szerettünk volna babát,nem sikerült,tönkre is ment a kapcsolatunk. Utána a nagy lányom apjával voltam 4évet majdnem. Nagyon hamar jött a baba,bár nem tervezetten. Nem védekeztünk egyszer sehogy és így. Vele már a terhesség alatt bizonyos lett,hogy rossz a kapcsolatunk. Elhagytam őt,eljöttem a gyerekkel. Lett új párom,közös baba,nagyon hamar,detervezetten. A babo most 3hós. Nemsoká házasodunk. Minden szuper,most találtam meg a másik felem 25évesen.

De én abba buta voltam,hogy szakmám nem lett igy,mert az első miatt neü tudtam befejezni,amikor ő nagyobb lett,akkpr meg dolgozni kellett,mert exem nem keresett olyan sokat. Mostani párom biztos háttér minden téren,vele lesz még egy baba is,és mellettük fogok levelezőn szakmát csinálni,és ha a legkisebb is két éves lesz,megyek dolgozni vissza és nem lesz több gyerek.