Titeket nem fog el neha a remenytelenseg erzese?

10 hónapos korától tanítottam puszit küldeni fiamat.Ne akarta egyáltalán csinálni. Tükörben saját magát puszilgatta,nyalta a tükröt szó szerint. Hanyagolni kezdtem pár napig.Erre tegnap tök véletlenül küldtem neki egy puszit mikormentem az oviba a nagyobbik fiamért és csodák csodájára visszaküldött egy olyan nagy cuppanósat,hogy megkönnyeztem :)

A járás nálunk csakmost kezdődött. 11hósan kapaszkodva felállt és kezdett lépkedni bútor mellett. Pár napja töltötte be az 1 évet, már ott tartunk,hogy szépen,sietve megy a búor mellett,de kezemet megfogva nemakar. Én ezt tartom reménytelenségnek,hogy mikor fogg már járni. Első fiam 11 hüsan már stabilan járt.

Nyugi,eeljön minennek az ideje,csaknem szabad eröltetni.

Hát hallod... ha a 9 hónapos felé ilyen elvárásaid vannak, és ennyire hamis meglátásaid, akkor mi lesz később?

Ha a szomszéd gyereknél később lesz mondjuk szobatiszta? Vagy ha az oviban ő tanul meg utoljára cipőfűzőt kötni?

Ha bútorok mellett lépked, miért nem tudod elképzelni, hogy járni fog? És nem, ennyi idősen még nem szoktak beszélni... a mondókázásod később fog beérni, és most más a funkciója! Most is tanul belőle!

Én ikrekkel kezdtem, apa szintén 10 után járt haza. És mindig is tudtam, hogy haladunk, pedig nekünk még gyógytorna is kellett, és mindig okosnak, fejlődőképesnek láttam a saját gyerekeimet!

Vsz. csak befáradtál... próbálj meg kicsit kilazulni valami módon, meglátod, mindjárt szebb lesz a világ.

De, néha igen. :) Harmadik gyerek, és arra még emlékszem, hogy a két nagyobb többet mocorgott, elkezdett mászni, felállt, stb, de arra már nem igen, hogy pontosan mikor. Az idő mindent megszépít. :)

Nekem még kisebb a baba, még igazán sokat tényleg nem csinál. Ha egy órán át bohócot csinálunk magunkból, akkor sikerül elkapni egy (gáz)mosolyt, ami után olvad a család, hogy "nézd, rám nevetett!". (Frász, pukizott egyet, és jól esett neki...)

Ilyenkor a legjobb, ha kizökkensz a megszokott kerékvágásból. Hidd el, arany életed lehet ilyen nagy babával a nyáron! Már tud ülni a sportkocsiban! (Én mit nem adnék érte...) És ehet üvegeset is.

Vegyetek egy beülős, biztonságos úszógumit, és menjetek ki vele hétvégén a strandra. Amíg apa boldogan csónakáztatja a röhögő gyereket, addig te ráérsz barnulni, úszni egyet, vagy szundikálni. A testközelség egész nap garantált, amit mind a hárman nagyon fogtok élvezni, és napokra feltöltődtök. Ha apa nem ér rá, akkor barátnővel, anyuddal, vagy kettesben a babával is lehet menni fürdeni.

Esetleg tedd kocsiba, pakolj fel egy kis kaját, és menjetek el várost nézni. Busszal, vonattal, kocsival, vagy gyalog, tökéletesen mindegy! Kösd magadra, és menjetek kirándulni! Még jobb, ha apára kötöd, ő jobban bírja a terhelést, és úgy mentek. Mindegy, hogy mit csináltok, csak ki a négy fal közül, hogy ne legyetek otthon!

Keress babás csoportokat a környéken, már a legkisebb zsákfaluban is van legalább egy baba-mama klub, vagy ringató, vagy hasonló. Ott lehet ismerkedni hasonló babás anyukákkal, és néha kicsit közösen ki lehet mozdulni, össze lehet járni beszélgetni, és kicsit később a gyerekek is élvezni fogják, hogy van kivel gyepálni egymást. :)

Legvégső esetben látogassátok meg a babával anyósodat, legalább a következő napokban élvezni fogod, hogy otthon vagy, és csend van. :D

Tessék kicsit kimozdulni, nem kötelező szobafogságban élni három évig!

Nyugodj meg, és mindent csinálj ugyanígy, sokat mondókáz, énekelj, cipeld, stb. Megtérül, én a nagyobbikon látom, akivel szintjén rengeteget énekeltem, mondókáztam, meséltem, stb., most 3 évesemen látom.

És de, sokszor úgy érzem én is, szétszakadok, már két gyerek van, kezdődik elölről minden, a pici pár hónapos, baromi nehéz, csak azt várom, mikor lesz legalább akkora, mint a Tied. :)