Milyen érzés fiatalon anyának lenni? Akik direkt szeretnének babát 18-20-22 évesen, miből tudják, hogy készen állnak rá?
Nem féltek, hogy nem lesz anyagi háttér? Hogy esetleg, ha 10 évvel később születne meg a baba, sokkal több mindent megkaphatna? Vagy a párotokban bíztok ennyire, hogy mindig ott lesz?
Mert én még egyedül is alig jövök ki a pénzből, azt sem tudom, 10 év múlva lesz-e olyan anyagi hátterem, hogy tisztességesen felneveljek EGY gyereket legalább... pedig dolgozom 16 éves korom óta (levelezőn tanulok egyetemen mellette), és érettségi óta egyedül élek.
De az érzelmi része is nagyon érdekel, nem csak az anyagiak (egyre többet gondolkozom ezen mostanában) :)
20L
válasza:22 évesen szültem, még 14 évvel ezelőtt.
Kicsit más világ volt, olcsóbb volt az albérlet, normálisabb fizetést kaptunk.
Két éve voltunk egy pár, együtt is laktunk, mindketten akartuk. Tudtuk, hogy kell majd spórolni, lesznek nehézségek, de ezzel együtt vállaltuk.
Sok félretett pénzünk nem volt. Az is jórészt elment a tanulásomra.
Onnan tudtam, hogy eljött az ideje, hogy mindketten akartunk gyereket. Anyagilag szerény, de stabil háttérrel. Volt két nagymama, aki már nyugdíjas, de még elég fitt, hogy tudjon majd segíteni, ha újra munkába állok. (Erre a próbálkozás előtt kérdeztünk rá, hogy miben és mennyire számíthatunk rájuk.) Baj esetén egyedül is fel tudtam volna nevelni. Az én munkahelyemen előre lépési lehetőség nem volt, és nem akartam több időt arra a robotmunkára pazarolni. Elég fiatal voltam újat tanulni, új szakmában élőkről kezdeni mindent. (Rengeteg munka, túlórák, hétvégék, stressz, stb: gyerek mellett nem lehet csinálni.)
Azért írtam, hogy most 14 éves a legnagyobb, mert ennyi év távlatából talán már mondhatom, hogy jó döntés volt. Egy percre se bántam meg. Nem csinálnám másképp most se. Semmilyen hátrányt nem szenvedtem. Örülök, hogy fiatalon lettem anya. :) És örülök, hogy fiatal, csini anyuka lehetek a nagy fiam mellett még most is. :)
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:21 éves vagyok, már 2 éve kesznek érzem magam, de akkor még gyujtottuk a pénzt nemetországban! Aztán 1 éve hazajottunk, vettunk egy házat, (hitel nincs)
Ott kint vettunk egy autót és itthon vállalkozásunk van apámmal.
Szval keszen állunk,párom 27 éves!
8 hónapja próbálkoztunk már és most /nemrég sikerült
8+6hkm
válasza:Belekezdek az én sztorimba is :D
Már kisgyerekként elhatároztam, hogy 16 évesen én bizony szülök. Persze nem így lett, de így is viszonylag fiatalon, 21 évesen lettem anya. :) Ennek már 14 éve. Számomra csodálatos érzés volt minden (na jó, a szülés fájdalmai nem éppen, de amikor a karomban tarthattam a lányomat..az semmihez sem fogható). Tudtam, hogy még legalább egyszer végig akarom csinálni. Amikor a lányom még nem volt egészen 2 éves, belevágtunk újra a babaprojektbe, s hamar ismét szülői örömök elé nézhettünk. Egy újabb kislány érkezett az életünkbe :D nagyon boldogok voltunk / vagyunk. Aztán mire a két csajszi 6 illetve 4 éves lett, nem várt gondolat pattant ki a férjem fejéből. Felvetette, hogy mi lenne, ha bevállalnánk egy harmadik babát is. Pár napig gondolkoztam, és beleegyeztem. Két hónap után összejött a csöppség, s ma már elmondhatom magamról, hogy háromgyermekes édesanya vagyok, gyönyörű 14, 12 és 8 éves leányzó anyukája. :)
Érzelmi téren..
A férjemmel 17 évesen találkoztam először, ő akkor 18 volt. 4 hónap után összeköltöztünk, és boldogan teltek az évek. 20 éves koromra határoztam úgy, hogy ideje egy babának érkeznie. A férjem is így gondolta, aztán 21 évesen anyává váltam. A terhességeim időszakában és a szülés mellett majd a porontyok nevelgetésében is a férjem volt a legnagyobb támaszom (és persze az édesanyám meg az anyósom). Mindenben támogatott :)
Egyébként onnan tudtuk, hogy készen állunk mindenre, hogy bennem elkezdtek "mozogni" a hormonok. Hirtelen minden babát megnéztem az utcán, rokonoknál ringattam, sokat foglalkoztam a gyerekekkel. Egyszóval nekem is 'kellett' egy saját babóca, akiről gondoskodhatok.
(:
Köszönöm mindenkinek a válaszokat! :))
Az utolsó válaszolónak mondom érdekességképpen, hogy mi is hárman vagyunk lányok, hasonló korkülönbségekkel (20-18-13).
Engem is viszonylag korán szült anyukám, épp betöltötte a 24-et, viszont se ő, se apukám nem voltak diplomások (anya később a kicsi húgommal GYES alatt elvégzett egy főiskolát). Egyikőjüknek se volt soha igazán biztos munkahelye. Apukám mindig dolgozott és hitelt sose kellett felvennünk, de sokszor váltott, azóta se érzi, hogy ez lenne az ő életpályája.
Anyukám rájött 2 év után, hogy nem akar abban dolgozni, amiből diplomázott, azóta neki egyáltalán nincs munkája.
Sosem éltünk úgy, ahogy én szerettem volna (és szeretnék majd a saját gyerekemmel), igaziból csak egy pici hiányzott volna hozzá, ami talán meglehett volna, ha a szüleim előbb lediplomáznak, mielőtt bevállalnak... mindig épp egy picivel kevesebbet kaptam, mint az osztálytársaim. Ezért is mentem el 16 évesen rögtön dolgozni, ahogy a húgom is.
Igaziból nem bánom, mert így megtanultam bánni a pénzzel és értékelni azt, csak sokszor gondolkozom rajta, hogy pl. anyukám nem bánta-e meg, hogy miattam (miattunk) lemondott arról, hogy ma már 20 év munkatapasztalata lehetne és nagyon jól kereshetne (3 nyelven beszélt már akkor, mikor érettségizett)... illetve, nem tudom, hogy ők is ezt várják-e tőlem, hogy hamar legyek anya és több gyerekem legyen... mert én úgy érzem, erre nem lennék képes, hogy feladjam a lehetőségeimet. :/
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!