Rászoktatok kiabálni a gyereketekre?

Egyelőre keresztgyerekem van, remélem, hamarosan saját is lesz. vele sosem szoktam kiabálni, még akkor sem, ha értetlenkedik. Nagyon türelmes vagyok egyébként is, gyerekekkel pedig közel végtelen a türelmem. Nem hiába készülök óvodapedagógusnak! :)

Amíg egy volt, nem. Amióta kettő van... gyakrabban előfordul. Inkább, mint egyéb...

Néha fel emelem a hangom, de nem ordítok a gyerekkel. Szerintem felesleges mert egyrészt megijedhet másrészt meg ha ordítok vele akkor azt hiszi ez jó dolog és ő is mindent ordítással akar majd elérni. Akkor szoktam fel emelni a hangom ha nagyon bele van merülve valamibe és hiába szólítgatom nem figyel rám. Akkor kicsit hangosabban szólok és egyből rám néz, hogy mit akarok. Okos gyerek, csak lehet nagyot hall :D

Kiabálni nem szoktam vele, csak határozottan rászólok ha muszáj.

én is felemelem a hangom,amióta nagyon hisztis korszakát éri,és nyávog egész nap,és amikor már túl megy egy határon akkor rá szólók,hogy most már elég.figyel is el is hallgat.de effektív kiabálni nem szoktam,nem is kell egy kisgyerekkel,de hangsúlyozás a hang felemelése az szerintem is kell ebből tudja ő is hogy gáz van.de ha midig használjuk immúnis lesz rá,ha csak akkor mikor tényleg gáz van akkor segíthet,megjegyzem életet is menthet.

Kiabálni nem szoktam,csak fegyelmezni,ha rosszat csinál,utána abbahagyja,és keres magának mást. Mindig elmagyarázom,hogy miért nem szabad pl kapcsolgatni a kislámpát,vagy ütögetni bizonyos tárgyakat,azután szépen megérti,és játszik. Nagyon ritka,amikor tényleg olyat csinál amit nem szabad,de sosem kiabáltam eddig Vele. A szomszédasszony annál inkább! Van 2 gyereke,de minden nap hallom(sajnos) az ordítozást,olyan,mintha meg akarná ölni őket! Tudom,durva,de sajnos nap,mint nap ez megy. Türelmetlen,és csak akkor csinálja,amikor egyedül van a gyerekekkel. Sajnálom is Őket,sokszor beszéljük férjemmel,hogy akkor minek vállalt Gyereket,ha nem bírja?! Ráadásul tanár... :S Szóval nem bírom az ilyen "anyukát",de nagyon nem... :(((

Kedves utolsó, feltételezem, hogy neked csak 1 gyereked van. Nos jelzem, hogy ég és föld, ha kettő van és pláne egyedül vagy velük. Nem összesúgni kéne a szomszédasszonyod háta mögött és a férjeddel megbeszélni, hogy az ilyen minek vállal gyereket, mert nem vagy az ő élethelyzetében, így fogalmad sem lehet róla, miért szakad el nála a cérna. Ha sajnálod a gyerekeket, akkor inkább csengess be hozzájuk, mikor hallod, hogy kiabál és kérdezd meg kedvesen, hogy nincs-e szüksége valamire, tudsz-e segíteni, esetleg uram bocsá', bevállalod a gyerekeit egy fél órára. Lehet, hogy annak a szerencsétlennek épp kakálni sem volt ideje egy nyugisat hónapok óta. (Bocs, ha közönséges voltam...)

19,06-os vagyok,ez az utolsó nagyon aranyos volt,teljesen igazad van.jó hogy ilyeneket is lehet itt olvasni.