Depressziós lettem? Mi a fene történik velem?

Szerintem normális hogy így gondolkozol, 5 hónap bezártság után én is kilennék nagyon..

Nincs akire rá tudnád bízni akár 1-2 órára? Te addig elmész kozmetikushoz, masszázsra vagy valami relaxációs programra. Vásárolgatni, kávézni vagy valami..

Akár apuka is vigyázhatna rá egy nap, amíg te barátnőzöl vagy valami.

Hiába javitja a házat ha te otthon szenvedsz bezárva a gondolataiddal, amire beköltöztök megkattansz.

Egy kettes program is jó lenne, mozi vagy vacsi kettesben.

Mi fiunk is 4 hós, de minden héten kimozdulunk itthonról egy nap min 2 órára! Falun élünk, a város 1 óra útra van, de szombatonként este elmegyünk egyet vacsizni, színházba vagy moziba

Vasárnap pedig felváltva vagy ő megy a barátaival valamerre vagy én a barátnőkkel egyet sütizni.

És közben mi is házat építünk egyébként, de könyörgöm, a depresszió és a bezártság érzete szerintem előrébb való minthogy le legyen meszelve a konyha..

Hiába a szép ház ha lelkileg offon van az ember.

Valahogy old meg, hogy egyedül gyerek nélkül kikapcsolódj, illetve hogy a pároddal is kikapcsolódj néha.

Tesó, nagyi, keresztszülő, bébiszitter..

Szerintem ez még nem depresszió (ami miatt orvoshoz kéne járnod), csak egy hullámvölgy, rossz kedv a körülmények (fáradtság, magány) miatt, mert a babádat hiába szereted nagyon, azért nem felnőtt társaság, és egy nyűgös nap vele elég stresszes is, lévén csak átérzed a baját, miközben tehetetlenül meg akarsz felelni is neki, meg az elképzelt szuperanyu énednek is. Természetes, hogy belefárad néha az ember a mókuskerékbe is és úgy érzi, nincs kedve, ereje semmihez, közben arról álmodozik, hogy mi minden mást csinálhatna. (És még január vége is van, hideg, és sok a sötét...) Munkából is ilyenkor szeretnének az dolgozók szabadságra menni, de a saját család mellől ugye "gáz" lenne. Ha a pároddal is alig vagytok hármasban legalább, mert ő munka után meg hétvégén rohan építkezni, hát az is rátehet erősen egy lapáttal. (Ha így van, tisztázzátok sürgősen, hogy ki mit bír.) Vagy erőt veszel magadon vagy segítséget kérsz... vagy jó pár hónapig, évig marad minden ugyanígy, és abba már tényleg bele lehet őrülni.

Helyben nincs semmi, ahová a gyerekkel a hónod alatt is el tudsz menni? Nincsenek ott rokonaitok, barátaitok? Nincs bármi olyan tevékenység, ami kikapcsolna és legyőzve a kifogásokat, megoldható babával is? (Én pl. alkalmanként rajzszakkörre jártam, míg babakocsiban aludt :), ez persze sokszor hamvába holt és mérgelődős kísérlet volt, mert felébredt, de kb. felerészben azért összejött, és ha nem, hát még akkor is legalább valami céllal indultunk el, beszélgettem és kicsit hasonló érdeklődésű felnőttek között voltam.) Egyébként meg apa is lehet, még ha szoptatsz is, heti 1-2 órára néha a gyerekkel - hidd el, mindkettőjüknek nagyon hasznos. (Hidd el, 8 hós kora körül, amikor már pár centiről kell követned egész nap, mert folyton elesik és rámol ill. kitör rajta a szeparációs szorongás, ami miatt még pisilni sem mehetsz el riadófújás nélkül, sajnos sokkal nehezebb lesz "lepasszolni" , és jól jön, ha legalább az apját jobban ismeri, meg az is őt.) Addig te meg kicsit "lelépsz a semmibe", ha meg gáz van, felhív és hazamész, addig kibírják. Ötletként meg pl. skype ingyen van, ha van bárki barátnőd, aki hiányzik vagy az anyukád, de a távolság miatt nem elérhető, hát az okos telefonodra jobb híjján ilyen távkapcsolatban szervezhetsz magadnak, akár séta vagy házimunka közbenre társaságot.

En is ugyan igy erzek sajnos..🙁 Es nekem mar nagyobb is egy eves,de azota fenall ez a helyzet.Nincs kire hagynom,nem tudok eljutni sehova sem egyedul (a bolton kivul az is max 25p).Semmi kikapcsolodasom,nagyon kimerult es faradt vagyok.Senkire nem szamithatok,es a parom sem ert meg.Teljesen megvagyok orulve.Egyik pillanatban boldog vagyok nagyon,hogy van egy szep egeszseges gyerekem a masik pillanatban ram tor a siras es tiszta idegbeteg leszek.

Varostol messze lakunk,probaltam mar baba-mama klubbot is..de sokat kell utazni..csalad is messze lakik..baratnom sincs a kozelben☹️