Aki nem olyan pozitív személyiség, az hogyan lehet jó anya?

5 hónapos babám van. Én soha nem voltam egy elsöprően pozitív, állandóan mosolygós és csevegős ember. Sokszor megkérdezték tőlem (még az utcán idegenek is, nem viccelek), hogy miért vagyok szomorú, mert alapvetően rideg/hideg arcom van és távolságtartó vagyok.

Most 5 hónapos a baba és egyre többször sírok amiatt, hogy úgy érzem elcseszem az egészet. Alapvetően nem vagyok jól a szülés óta, megvisel a bezártság és a magányos hetkoznapok. Vannak napok amikor alig tudom rávenni magam egy kis mosolygásra, beszélgetésre, dalolaszasra, pedig őszintén szeretem a kisfiam. És ő sem valami mosolygós gyerek... nem tudom mennyire tehetek erről én, de úgy érzem itthon magamat mint a szipoly aki mindenkiből kiszívja az örömöt.

Amikor a baba az apukájával van - mosolygós és nagyon pozitív eletfelfogasu ember - akkor állandóan mókáznak, nevetgélnek. Úgy érzem nem vagyok jó anya, és hogy nekik sokkal jobb lenne nélkülem.

Nagyon bánt, hogy így érzem én nem tudok jó anyuka lenni, hogy nem adok eleget a fiamnak, hogy egy szomorú szellem vagyok aki elrontja mindenki életét...