Hordozok, mei tai altal nem szokik hozza a kisbaba az anya "kenyeztetesehez", es majd utana is allandoan fel kell venni?

Bár nem mei tai, hanem kendő, de a lényeg ugyanaz.

lányom is és fiam is szinte egész nap rajtam voltak 6 hónapos korukig kb, amikor elkezdtek kúszni- mászni már jól elvoltak egyedül járókában, játszószőnyegen

a hordozással is biológia szükségletet elégítesz ki

Az egyáltalán nem sok..

és igen, a mozgásfejlődés gyorsulástól nagyon jól elvotlak egyedül is. Addig igényelték nagyon amíg unatkoztak egyedül. H már kúsznak- másznak izgalmas a világ...

A kérdésből kiindulva nem csak a hordozásos részét írnám. A gyerek pici korában az volt a módszerem, hogy MINDIG felvettem, ha kérte és csak akkor tettem le, ha azt kérte. Eleinte (3-4 hós koráig) elég sokáig szeretett kézben lenni, ezért kendőt használtam, hogy könnyebb legyen. 6 hós korára a kézben töltött idő nap összesen fél-egy órára csökkent, általában ha felkérte magát, akkor pár másodperc múlva már ment is lefelé.

Napi szinten hordoztam, amíg nem tudott rendesen járni. Vásárolni mentünk, a játszóig kivittem, vagy csak sétáltunk. Elég sokat volt a hátamon úgy másfél éves koráig. Azóta elég erősen érezteti, hogy inkább sétálna, nem nagyon akarja cipeltetni magát. Nemsokára 3 éves lesz, és csak igen nagy rábeszélés árán lehet felrimánkodni a hátamra, ha mondjuk úgy utazunk, hogy nem szeretnék bajlódni az ő felpakolásával mondjuk a buszra, villamosra, vagy ha olyan helyen vagyunk, ahol nagyon sok ember van és nem szeretném, ha elcsatangolna, vagy egyszerűen akkor, ha én szeretnék idegileg picit pihenni és nem arra figyelni állandóan, hogy éppen merre kószál el :-) Az utóbbi egy évben a hordozás igazából ez utóbbi funkcióját tölti be, a gyerek már csak "megengedi" nagy duzzogva :-D

Pár hetes kora óta hordozom a gyereket, és úgy látom, hogy sok téren előnyös hatással volt rá is és rám is a dolog. Egyáltalán nem érzem azt, hogy rámtapadt volna emiatt, sőt!!!

Azt tudom mondani, hogy hordozd sokat, amíg kicsi a súlya, akkor könnyebb. Mert úgyis bepótoltatja a mennyiséget később, csak akkor már neked marha nehéz lesz a 10 kilós gyerek cipelni :-s

A kötődő nevelés lényege, hogy hordozod a babádat az első hónapokban. Pont azt alakítod ki nála, hogy biztonságérzettel közelítsen a világ felé bátran, határozottan. Vagyis később ebből még előnye is származik...Az én babám nem szerette a hordozást sokáig, kb 6 hósan engedte, utána szép lassan már mosolygott is közben, aztán már az alvás is ment benne. Minden baba más.

Azzal viszont nem igazán értek egyet, hogy ha szoptatom, akkor már megvan a tesközelség igényének kielégítése, míg ha cumisüvegből kapja az ételt, akkor nincs testközelbe!!! Kezdetektől fogva cumisüvegből kapta az étel nagyobb részét, és elárulom, hogy olyankor is az ölembe van, egymásra figyelünk és tesközelséget kap a baba! :) Ez nem csak szoptatással valósul meg :)

Szerintem a testközelség alapvető igénye a babáknak. Ha megkapja, rájön milyen jó.

Az eltérő, hogy a testközelség hiányát hogy viselik el. A lányom sehogyse viselte, nonstop testközelség kellett neki. Vagy mellé feküdtem (du-i alváshoz), vagy a hátamon volt. A mozgásfejlődéssel csökkent az igénye, amióta jár, csak néha jön (előtte a napi 6 óra tuti megvolt).

Nem tudom, pontosan milyen típusú gerincproblémád van. Általánosságban elmondható, hogy a jól kivitelezett hordozás kevésbé terheli a gerincet, mint a kézben cipelés, mint a lehajolás, mint a felemelgetés. Illetve ahogy nő a gyermek súlya, fokozatosan edződik hozzá a hordozó személy gerince.