Van itt olyan aki nem használt babakocsit csak hordozta a babát? Nem hiányzott? Miért döntöttél így?

Nálunk azért döntött így a rokon anyuka, mert azt mondja hogy a hordozással nagyobb kötődés alakul ki, meg nyugodtabb személyiség lesz ezáltal, mintha csak berakná egy rideg babakocsiba. Szerintem ordas baromság de ki hogy..

A gyerekeink már suliba járnak, abszolút nem egy cuki kis gyerek lett a rokongyerek, hanem verekedős, káromkodò és agresszív. (pszichológushoz járatják a dühkitörései miatt). Persze nem a hordozás miatt, ezt csak azért írtam le hogy pl. abszolút nem tette a hordozás szép és nyugodt személyiségűvé a gyereket.

Én nem használtam mert amint beraktuk üvöltött. Így kénytelen voltam hordozni. Abban viszont 2 perc alatt aludt Amikor nagyobb lett triciklit kapott, aminek van tolókarja.

Ennek ellenére ő sem nyugodt típus. Ez inkább személyiség függő.

Két gyerekem van, babakocsink sosem volt. A fiam mésfél éves koráig igényelte, hogy hordozzam, megfelelő eszközt megfelelően használva nem okozott nehézséget. Írták előttem, hogy nem lesz mindig 3-4 kg egy gyerek. Ez hála Istennek igaz, azonban nem mindegy, hogy egy sosem edzett háttal (csípő- és térd- stb izületekkel) egy 10-12 kg-st kezdesz el hordozni, vagy kezded 4 kg-os korában és napról napra edződsz hozzá a gyarapodó súlyához.

Másrészt ahogy megtanulnak járni a gyerekek, nem kell folyton hordozni őket, ahogy a babakocsiból is ki-be szállhatnak - remélem és gondolom - a kicsik. A vegyél fel - tegyél le időszakokra érdemes olyan hordozóeszközt használni, ami gyors, le sem kell venni, pl. a karikás kendő.

A lánykám nem volt egészen másfél éves, amikor olyan nyári kánikula volt és rajtam akkoriban sajnos annyi felesleges kg, hogy az összeizzadást nem bírtam, és ezért tolókaros tricikliben vittem nyáron. Ez kvázi babakocsi ugyan, de mégsem teljesen, mert azzal, hogy kormányos, később már pedálozhat is a kicsi, sokkal aktívabb, sok gyerek ezért jobban is szereti. A nyár végére én ledobtam 12 kg-t, és ősszel újra hordoztam a kislányt. Nagyon praktikus volt az esős időben, csak kinyitottam a fejünk felett az esernyőt, és mehettünk.

Ami viszont egyértelmű hátrány a babakocsihoz képest, hogy nincs rakodótér, és bevásárolni, szatyrokat cipelni gyerekkel a hátamon azért nem kellemes. Viszont vizet, váltóruhát, pelenkát, utazós méretű nedvestörlőt, kulcsot, telefont egy megfelelő méretű övtáskában vittem magammal mindig.

Hogy miért így csináltuk, és miért nem volt babakocsink? Nem anyagi oka volt, hanem egyszerűen így szerettem jobban, amíg kicsik voltak, és nem szerettem kevésbé, amikor már nagyobbak lettek. Fejük a fejem mellett, kezük a vállamon, végigbeszélgettük a sétáinkat, és erre még szívesen emlékeznek vissza mindketten, és én is.

Két gyerekem van. A lányommal a babakocsinkat 2 hónapos koráig használtuk, akkor kezdett üvölteni benne. Onnantól hordoztam. Kendőben elől, majd kendőben háton, később csatosban. Mikor bölcsis lett, a reggeli csúcsban karikás kendővel tömegközlekedtünk. A babakocsiban kb. 5x ült még, kizárólag amikor az apja vitte sétálni. Mindezt nagyvárosban, kocsi nélkül, sokat tömegközlekedve, 4. emeleten lakva (no lift).

A második gyerek születése előtt kisvárosba (inkább falu), kertes házba költöztünk, lett autó, nagyváros, nagyobb üzletek kb. 10 km, nem tömegközlekedünk. Az első pár hónapban ugyanúgy hordoztam a fiamat, eszembe sem jutott a babakocsi. Aztán szép fokozatosan átszoktunk. Egyszerűbb a kocsiból ki, babakocsiba be, mint kötözgetni. Ráadásul a fiam teljesen más karakter, mint a lányom volt. A lányom imádott hordozódni, a fiam sokkal önállóbb, mozgékonyabb, a legpontosabban megkötött kendőt is hajlamos szétugrálni. Szóval szerintem nagyon függ a gyerektől és a család élethelyzetétől, hogy kell-e babakocsi, vagy mindenre megoldás a hordozás.

Úgy látom mindenki le van pontozva aki kizárólag hordozott....na mindegy, válaszolok én is.

Soha nem volt nekünk se babakocsink, egyrészt mert 3. emeleten lakunk tároló nélkül és nem akartam napi többször egy nehéz babakocsit fel-le cipelni, másrészről nekem olyan idegen a babakocsizás, ahogy ott fekszik egyedül benne a gyerek, nekem olyan védtelennek tűnik.

Így olyan meghitt volt, hogy ott volt a mellkasomon, majd később a hátamon.

Még 3 évesen is hordoztam mikor kirándulni mentünk az erdőbe és elfáradt, felkapta párom, vagy én és vittük.

Tömegközlekedés is sokkal praktikusabb hiszen nem kell bénázni egy babakocsival ami még helyet is foglal. Hátránya, hogy legtöbbször nem adták át a helyet, így állnom kellett vele.

Boltba is sokkal egyszerűbb hordozott gyerekkel menni, mint a sorok közt lavírozni egy járgánnyal. Hátránya, hogy nem tudsz hová pakolni, volt, hogy úgy néztem ki egy nagyobb bevásárlás után, mint egy karácsonyfa, hátamon a gyerek, elől egy hátizsák, mindkét kezemben szatyor :DD

Kutyánk van és a város olyan részén lakunk ahol van patak és mező is, így egyértelmű, hogy babakocsival nem tudtam volna kutyát sétáltatni, hordozva pedig öröm volt.

Most várom a 2. babánkat, most is hordozni szeretném, de nagyobb korában nem zárkózom el egy sportbabakocsi elől sem, ha úgy érzem, nem bírom hordozni, majd meglátom addigra.

Én imádok hordozni, nem divat, vagy szakkönyvek ajánlása miatt, hanem, mert úgy érzem, nekem ez a megfelelő. A bátyámtól kaptam az első kendőm még terhesség alatt, ők is hordozták a fiukat, tőlük kaptam hozzá kedvet.