Macerás vagyok hogy többször átöltöztetem totyogó babámat?

Én is mindig átöltöztettem kintre, amíg totyogó-csetlő-botló volt. Most 3 éves, de már magától is tudja, hogy ha hazaesünk a bölcsiből-játszótérről-kertből jövünk, akkor a nacit cseréljük, és kézmosás. Több okom is van erre:

a. A kanapén és fotelen kb. minden meglátszik, ezért nem szeretem, ha koszos nadrágban ül rá, de kint meg nyilván nem fogom neki azt mondani, hogy kicsim, ne ülj le a fűbe játszani, mert anyád faxnis a rendre a lakásban. Bejövünk, átöltözünk, slussz.

b. Nagyon szeretem a szép gyerekruhákat, és (tudom, itt majd ezért lepontoznak), viszonylag drágák a ruhái. Kint épp emiatt a kintiben vagyunk, vendégekhez, benti mókákhoz, nagyikhoz, játszóházba, szülinapi zsúrokra, akármikre meg megyünk a minőségibb cuccban.

Nálunk egyébként alap az átöltözés: a férjem orvos, én is kórházban dolgozom (nem orvosként), amikor hazaérünk igaz, hogy a fehér ruha marad bent, de ha pl. csak ambulancián ül az ember, akkor nem mindig öltözöl át. Százezer és egy beteggel van kontaktunk/nap, én ehhez voltam hozzászokva gyerek előtt is, most is bennem van.

A kézmosás naponta többször alap, erre nem is írnék semmit.

Semmi gond nincs ezzel. Én is másik ruhát veszek fel ha hazaérek munkából, vagy ha leviszem a kutyát játszani.

A nevelt lányom meg hülyének néz, mert ő egész nap abban van, amit reggel felhúz, akkor is, ha suliban összekoszolja (rendszeres, nem figyel, a kezét a ruhájába törli, leeszi magát, stb).