Kinek milyen idős korban diagnosztizálták az autizmust?

Ja és milyen gyerek voltam ?

Oviban senkihez nem szóltam. Egy helyben ültem vagy körbe-körbe forogtam. Itthon meg be nem állt a szám. Időben és nyelvtanilag helyesen megtanultam beszélni. Általánosban is úgy kellett rám szólni a tanárnak, hogy ne a lépcsőnél olvassak, hanem a többi gyerekkel kezdjek valamit. Soha nem szerettem a fogócskát, egymás kezét fogva körbe-körbe járkálva éneklős hülyeségeket. Egyedül éreztem jól magam. Hintázni, rajzolni, olvasni szerettem. Állatos enciklopédiákat, informatikai folyóiratokat, sci-fi és krimi regényeket. Gyűjtöttem az információt és ezeket meg is osztottam másokkal. Nehezen vettem észre, ha csak engem érdekel egy téma. Jó tanuló voltam, magatartásom példás, így nem volt miért beszélni a szüleimmel a tanároknak. Elnézték szociális gyengeségeimet, mert dicsőséget hoztam a sulira versenyeredményeimmel. A maszkolás miatt nem voltam elég feltűnő a szakemberek számára, de ahhoz igen, hogy a többiek bántsanak és kiközösítsenek. Nem is éreztem magam egy fajnak velük. Nem vágytam rá később se, hogy elmenjünk ide-oda, bulizni, stb. Engem ezek nem kikapcsoltak, hanem lemerítettek. Undorítóan válogatok kiskorom óta. Nem sok féle ételt eszek meg.