Csak én bírom ennyire nehezen a szinte két hetente való lebetegedést? Nagyobbik kiscsoportos, kisebbik 17 hónapos és ez megy november óta. Ma már az idegösszeomlás szélén állok, de nem tartom normálisnak, hogy úgy érzem, eltűnnék jó messzire.

Kedves Kérdező!

Megértelek nagyon. Ovis-bölcsis folyton beteg tesó párosom van. A kicsi brutálisan (nem) alszik, csak közöttünk és akkor is számtalanszor ébred. Alig birok dolgozni. Ráadásul folyton szabit kell kivennem a betegségek miatt. A gyógyszertárba hordom a fél fizetésem. Néha nagyon magam alá kerülök, elegem van. Most hogy jön a nyár tudom hogy kicsit jobb lesz. De alapvetően nem látom a fényt az alagút végén :(

Iszonyúan megterhelő lelkileg ez a sok betegség. Ráadásul én is lebetegedtem idén már háromszor. Gondolom a kimerültség is ront az én immunrendszeremen is.

No fel nem dobtalak az tuti. De nem vagy egyedül a problémával.... csak megoldást nem tudok.

Azt nem lehet, hogy egy darabig ne menjenek közösségbe, mind a ketten?

Miénk is későn kezdte a beszédet, és bepótolta. Oviban járt logopédushoz, sokat segített. A fél oviscsoport járt, de szerintem az egész. Teljesen normális, persze így látatlanban nem tudom, hogy milyen fokú a beszédhiba.

Az nem lehet, hogy túlöltözteted, túlfélted a gyerekeket? És mennyire betegek, mindig lázasak is? Ha nem lázasak, akkor kicsi orrfolyással, köhögéssel nem maradunk otthon, bár mennyire is szeretnék a többiek.

Most itt nem megítélni akartalak, csak megoldást keresek.