Bölcsődevel kapcsolatosan kérdeznék. Megváltozott valakinek a gyerkőce a Bölcsöde kezdés kapcsán? Volt akit lelkileg nagyon megviselt, látszott rajta?

Kislányom most kezdte a bolcsit január elején, decemberben volt 2 eves. Tegnap óta beteg, így a héten mar nem megyunk, de addig eljutottunk már hogy el tudták bent altatni és aludt már fél órát. Ő alapvetően egy nagyon kis érzelmes , lelkis kislány, és borzasztóan anyas, nyilván ez sok helyen így van és azt gondolom természetes is. Azt mondjak hogy sír még bent azért sokat, a bolcsis néniket nagyon szereti, vigasztalhato abszolút. Kostolgatja az ételeket (ez nagy szó mert amúgy szörnyen válogatós), sokat beszél bent. A gyerekekkel egyelőre távolságtartó, ez remelem alakul majd. Igazából a kérdésem arra irányul, hogy például most betegség alatt hogy nem mentünk, többször mondja hogy anya nem megy dolgozni, nem megyunk bölcsibe, konkrétan úgy rám van fuggve szegény hogy fürdeni is csak úgy tudok elmenni ha ott áll és néz és látja hogy nem megyek sehova. Szóval látom azért hogy lelkileg megviseli, de nyilván az elején vagyunk még. Azért lett bolcsis mert én visszamegyek dolgozni, valamint azt láttuk rajta hogy a velünk való mindennapi jatszas már azért unalmas. Azért orlodom nagyon igazából mert nem volt kötelező visszamennem még, én akartam, de azt semmiképp nem szeretném ha neki ez a bolcsi dolog most valami lelki törést okozna :( remelem én gondolom túl. Én gondolom túl? :)