Milyen az élet egyedülálló anyaként?

Az a része néha még könnyebb is, ha már hozzászoktál, hogy te döntesz és nem kell figyelembe venni még egy szemszöget. Ha valamit nem csinálsz meg, nem lesz megcsinálva, ha meg igen, hát vállon veregetheted magad és olyan lesz, amilyennek te akartad vagy ahogy erődből telt, nem kell "teljesítened" még valaki felé. A gyerek néha macera, néha meg hatalmas boldogság, függ attól, hogy sikerült épp egy nap. Vigyázni kell, hogy ne akaszkodj rá, ne ő legyen a partnered lelkileg, hiszen ideiglenesen vagytok csak ennyire közösségben, ugyanakkor szerintem nagy segítség, hogy a gyere(i)dben sokszor találhatsz érzelmi rezonanciára, amikor épp jófejek :) Ha már dolgozol és a gyerekek bölcsisek, ovisak vagy pláne nagyobbak, akkor sok függ a munkahelytől, mire akad még időd és mennyire nehéz anyagilag is. Az biztos, hogy nagy felelősség egy lábon állni. Egy alsós mellett már elég sok énidő van, be lehet iktatni csendespihenőt amikor mindenki kicsit félrevonulhat, utolérheti magát gondolatban, és hát sok olyan közös programot lehet szervezni, amit te is élvezel. Sőt házimunkába is nyugodtan bevonhatod a nagyobbakat, már valós segítségek. Kirándulások, vegyes életkorú szakkörökbe, sőt nyári táborba járás, mozi, sportolás, baráti vendégeskedés (bár egy darabig este 7 körül le fogtok lépni)... de sok mindent lehet csinálni gyerekkel is, nem kell hozzá "segítség". Ismerkedést nem tudom, nem állt szándékomban, de szerintem ha nem netes ismerkedést akarsz heti randikkal, hát ismerkedj olyan helyeken, ahová egyébként jársz.